2008. november 28., péntek

Első születésnapi torta


Az ifjú hommelette születésnapi eseménysorozatának kardinális kérdése az első születésnapi torta problematikája volt. Így utólag már nyilvánvaló, hogy a kezdő apukának rövid gasztronómiai pályafutása legkomolyabb kihívásával kellett szembesülnie. A végeredmény elegánsan egyensúlyozott a gasztronómiai botrány és a nutriciális csúcsteljesítmény között. A hajtás után akrobatikus sportgimnasztika gúzsbakötve.

A probléma magja a korábbi hozzátáplálás-posztokból talán már kirajzolódik. Hozzátáplálás-ügyben ugyanis lakótársi közösségünk a fontolva haladás konzervatív programját képviseli (a kezdő anyuka szerint már-már értelmetlenül óvatoskodva). ennek köszönhetően kedves utódunk idáig kíméletlenül eltiltatott az oly testi örömöktől, mint a tej, vaj, tojás, liszt, répacukor, mogyoró és hasonló dolgok.

A fenti felsorolásból már magától értetődően következik a kezdő apuka problémája: hogyan készítsen ünnepi, születésnapi tortát, amiből csupán a következő összetevők hiányoznak: tej, vaj, tojás, tejszín(hab), liszt, sütőpor, cukor, csokoládé, mogyoró, dió és egyebek. A klasszikus sütitészta- és piskótareceptek szóba sem jöhetnek, és mivel omlettkénk születésnapja jelentős hidegekkel köszöntött be, ezért a hűtött-fagyasztott túrós-gyümölcsös megoldásokra sem kerülhetett sor. Nos, erre mondom azt, hogy gúsba kötve táncolni.

Végül elkészült az alábbi improvizáció, aminek két hátulütője van: 1) állati ronda és semmi ünnepélyes nincs benne; 2) jogosítvánnyal és szavazójoggal rendelkező, ivarérett felnőtt számára egyszerűen fogyaszthatatlan (a családi asztalnál valóságos lázadás tört ki édesanyám vezetésével). E hátrányokkal szemben viszont ott ragyogott a mindent elhomályosító előny: az ifjú hommelette boldog mámorban vetette rá magát, és együltő helyében falta föl a felét (aztán másnap a másik felét).

A recept előtt általános tanulságként leszögezhetjük: sose kövessük el azt a hibát, hogy saját felnőtt-preferenciáinkat próbáljuk rávetítetni a gyerekre. Készséggel elismerem, hogy nagyszerű születésnapi torta-improvizációm magasszintű gasztronómiai érzékkel rendelkező, kifejlett egyedek számára ehetetlen - egyéves csecsemőnek viszont maga a mennyország.

A torta készítése során két alapvető problémával kellett szembenéznem. Az egyik: mivel cukrot nem használhattam (egyébként kompromisszumként belepakoltam egy adag bioszőlőcukrot), ezért arra kellett ügyelni, hogy az alapanyagok minél édesebbek legyenek. A másik: hogyan adjak mégis valami tortaszerű állagot a végterméknek úgy, hogy nem használok búzalisztet, sütőport, tojást, vajat, egyszóval bármilyen tészta triviális alapelemeit.

Nos, mivel az alapanyagoknak csak meglehetősen szűk köréből válogathattam, íme a kiinduló állapot: egy mosolygós, édes alma, egy méltóságteljes, édes sárgarépa, egy barátságosan kerekedő, édes sütőtök. Ezekhez járul egy bögre rizsliszt (ami ugye nem tartalmaz glutént), és szükség esetére, az anyag lazításához némi joghurt.



Első lépésként a felkockázott tököt némi olivaolajjal megpermetezve alacsony hőmérsékletű sütőbe rámoltam.



Atán lereszeltem a répát...



...meg az almát, lakótársi konyhánk egyik legféltettebb kincsén, minden kisgyermekes háztartás kulcsfontosságú eszközén, a csodás üveg almareszelőn.



Így e:



Tíz-húsz perc alatt a tök is eljut abba a stádiumba, amiben ellenállhatatlanul illatozni kezd, vajpuhává válik és a héja könnyedén leválik a húsról. Ekkor kivesszük a sütőből, és megpróbáljuk megvédeni lakótársunk folyamatos és meg-megújuló fosztogatási kísérleteitől. Mielőtt az egészet megenné, egy villával viharos tempóban péppé zúzzuk (mármint a tököt - a villa egyébként a lakótárs távoltartására is kiváló).



Nos, a fent említett elemeket összekeverjük a rizsliszttel. Ha túl tömény lenne, egy kevés joghurttal érdemes lazítani. Megkóstolni nem érdemes, mert könnyen előfordulhat, hogy kétségbeesett "Elbasztam! Elbasztam!" kiáltásokkal hagynánk az egészet a francba. Aki nem bízik a gyümölcsök-zöldségek természetes édességében, az pár kanál szőlőcukorral javíthatja fel a tortát.



Az egészet egy kivajazott (ennyi vaj még belefér), kilisztezett formába kenjük és olyan 25-40 percre közepes hőfokú sütőbe toljuk.



Ne riadjunk meg! A sütőpor hiánya és a nedvesség gyors távozása miatt tortánk kissé összehúzódik. Amikor a teteje barátságos aranybarnára vált, vegyük ki. Csak arra kell vigyáznunk, hogy nehogy valami leégett, kőkemény diszkoszt állítsunk elő.



Nos, jöhet az ünnepi pillanat. Bár mi magunk fintorogva köpjük vissza a tányérra az első falatot, az apró ünnepelt két kézzel és két pofára falja majd, mint azt a lenti kép is bizonyítja.



Persze az én drága szüleim egyáltalán nem bíztak magasszintű tortasütési képességeimben, ezért egy látványos Auguszt-torta is emelte az ünnep fényét.


10 megjegyzés:

  1. erősen támogatom a fontolva haladást...
    hosszútávú gondolkodásra vall. igenis csak óvatosan az allergizáló ételekkel.

    VálaszTörlés
  2. Auguszt Olga neni2008. november 28. 13:23

    A tejrol nem azt mondjak, hogy a 8adik honapig kell csak kerulni?
    Egyebkent vegan eskuvokon ugyanez a cselendzs, es lehet azert ennek ellenere tortanak kinezo tortat csinalni.
    A linket kulon koszonom,

    VálaszTörlés
  3. másik lakótárs2008. november 28. 17:06

    A tejről szinte minden rosszat mondanak. Attól függ, épp kit kérdez az ember. A skála: féléves korig egyáltalán ne (ebben szinte minden iskola egyetért), a másik véglet a 3 éves koráig semmiképp ne. Illetve a legszélsőségebb vélemény az, hogy az anyatej után nincs szüksége sem a gyermeknek, sem a felnőttnek tejre.
    Azt hiszem, ők még nem láttak kakaótól bajszos gyerkőcöt (vagy apukát).

    VálaszTörlés
  4. Hát a kakaótól bajszos apuka hogy jön ide? Bizonyítékaim vannak, hogy anyukának szokott tejbajsza lenni!

    Igazából nem életkorhoz van kötve, hanem egy olyasfajta fikcióhoz, hogy mikorra jut el a szervezet egy "érettségi pontra", amikortól a tej nem hat allergénként. De mivel ezt a pontot lehetetlen meghatározni, a mainstream nutríciós iskolák általában a második életév kezdetéhez kötik.

    Akik azt mondják, hogy az kifejlett emberi szervezetnek igazából nincs szüksége tejre, nem is annyira szélsőségesek. Ennek a véleménynek nincs köze az allergiához, inkább a laktózérzékenységhez. Az mindenesetre tény, hogy az emberiség kb. háromnegyede nem képes megemészteni a tejet. A laktóz lebontásának képessége az evolúciós szempontból pár pillanattal ezelőtt még pásztorkodó népek (mint pl. a magyar) kiváltsága.

    Ami pedig a vegán esküvőket illeti: újlaki zsírparasztként még igen kevés ilyenen vettünk részt, ezért nem voltak mintaadó tortakölteményeim. Valószínűnek tartom egyébként, hogy az amerikaiak ilyen eseményekre műanyagtortákat bérelnek.

    VálaszTörlés
  5. Mondjuk az emberiségnek televízióra sincs szüksége, aztán állítólag mégis egy csomóan nézik.

    VálaszTörlés
  6. Akkor beallitunk a repertoarba egy vegan, tejnelkuli, tojasnelkuli, vajnelkuli E-80as tortat kulon egyeves szuletesnapokra.

    VálaszTörlés
  7. Hehe, kösziköszikösziii :))))!!!! Épp tortarecepteket gugliztam kettes számú versenyzőmnek az első szülinapjára, és ezen nevettem eddig a legnagyobbat :)))). Fő, hogy neki ízlett! :D üdv, Pogi

    VálaszTörlés
  8. Ezek szerint előkelő helyen dobja ki a gugli... Na, ennek örülök.

    VálaszTörlés
  9. Szintén gugli, jókedv-nevetés, köszönöm! :) azért tovább keresgélek :) Bár mi is eléggé fontolva haladunk, de ha megnyúznak, se nyúlok sütőtökhöz :)

    VálaszTörlés