A Nagy Szülinapi Százlabda Projekt

A születésnapi ünnepségsorozat természetesen ajándékozásban csúcsosodott ki. Sokat törtük a fejünket, hogy mi lehetne méltó és emlékezetes ajándék egy ilyen megkülönböztetett jubileumra. Aztán a leghülyébb ötlet mellett döntöttünk (a kezdő apuka vállalja a felelősséget, ő erőltette a dolgot, igaz, drága lakótársam is bűntárs, mert végül ő rendelte meg). A látványosság/ár arányt figyelembe véve végül is nem volt olyan hülye ötlet. Lapozás után színkavalkád!

Szóval egy szép napon száz darab műanyaglabda érkezett újlaki rezidenciánkra, ilyen ízléses, kartondobozos csomagolásban:



Heteken át a kisgyerekes szülőkre jellemző professzionalizmussal rejtegettük kíváncsi és vérmes utódunk elől, hogy aztán születésnapján egy ilyen remek ikeás szatyorból rajtaütésszerűen eléborítsuk.



Volt is nagy meglepetés...





...meg elmélyülés.







Aztán rájöttünk, hogy magunk alatt vágtuk a fát. Napok múltán levontuk a tanulságot: oltári marhaság volt száz darab műanyaglabdával meglepni az ifjú hommelette-et, mert lehet, hogy nagyon szórakoztató látvány, de esténként nekünk kell elpakolnunk ezeket.



Búcsúzóul még egy portré az apró és születésnapján meglehetősen indiszponált omlettkéről, ami pompásan előrevetíti, hogy fog majd kinézni egy 16 (15?, 14?) év múlva bekövetkező macskajajos hajnalon, amikor - minden atyai intés ellenére - hazatér első jelentősebb vörösboroskóla-turnéjáról és reggelig a toalettet teríti.