Gyermekünk születése óta lakótársi közösségünk masszív Eric Carle-tripen van. A gyermektelenek vagy a tényleg nagyon kezdő apukák kedvéért: Eric Carle a kortárs gyerekkönyv-illusztráció doyenje, jóformán az egyetlen szupersztár, akinek népszerűsége a nagy klasszikusokéval, Gergely Tiboréval vagy a Micimackó-rajzoló Ernest Shepardével vetekszik.
A nagy Carle idén nyolcvan éves, és negyven évvel ezelőtt jelent meg máig legnépszerűbb műve, a harminc millió (30 000 000!) példányban eladott Telhetetlen hernyócska. Úgyhogy most mindenütt Carle-őrület van, elefántos bevonulással, fejszés mesterlövészekkel és sok ájulásesettel, ahogy Boris Vian mondaná. Az ünnepségsorozat tetőfokán maga a nagy Gugli tisztelgett a Mester előtt, tőle rendelve meg a március 20-ai tavaszköszöntő Holiday Logót, aminek annyira megörültem, hogy el is mentettem, íme:
Most nincs annyi idő nálam, hogy kimerítően hozsannázzak Carle valóban nagyszerű művészetének. Annyi bizonyos, hogy Carle jellegzetes, festett papíros kollázstechnikája legalább annyit merít a pop-artból, mint amennyire meghatározta azt, és annyi más hatvanasévek-beli kortársával ellentétben egyáltalán nem avult el. Pályája igazán nem a radikális fordulatokról híres, fél évszázad után is ugyanúgy sniccerezi az előre mázolt kartonokat, de szerencsére fantáziája, forma- és színgazdagsága, barátságos kedvessége is megmaradt. Nem mellékesen kitűnő önmarketinggel alapított egy saját magáról elnevezett gyerekkönyv-múzeumot is. Pár napja a kitűnő Apple and the Egg illusztrátormagazin mutatott be tőle és róla pár képet, illetve egy rövidke pályaösszegző filmecskét. Ebből világosan kiderül, hogy a Mikulás élő, létező hús-vér ember, csak most épp amerikai-német gyerekkönyv-illusztrátornak álcázza magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése