2009. augusztus 8., szombat

Nincs már Cimbora

Léteznek - vagy inkább, sajnos - léteztek olyan emberek, akik, meggyőződésem, hogy életkortól, generációs különbségektől, korszakoktól, hatásoktól és minden egyébtől függetlenül legalább annyit jelentenek majd azj ifjú hommelette-nek, mint nekem; legalábbis nagyon szeretném, hogy így legyen. Ilyen ember volt Cseh Tamás is, akinek (meg persze Másik Jánosnak, Udvaros Dorottyának, a már szintén elhunyt Juhász Jácintnak és a szerkesztő Szabó Mártának) a magyar zenetörténet egyik legjobb gyereklemezét köszönhetjük. Régóta tervezem már, hogy írok erről a lemezről, és most a fejem verem a falba, hogy oly sokáig halogattam. Túl sokáig. Mindig megdöbbentett, hogy Cseh Tamás éppúgy képes volt érvényes dolgokat modani a gyerekeknek, mint a felnőtteknek. Most itt ülök, szövegtöredékek és dallamok kavarognak a fejemben (többek között ez, örök kedvencem, vagy ez, minden idők egyik legszebb szerelmes dala), és persze ez, amit a Cimbora-lemezen lévő "elektronikus" változattal ellentétben nem ő énekel, de ez mit sem von le zeneszerzői érdemeiből (a szöveg pedig Horgas Béláé).



Nyugodj békében, Cseh Tamás.

1 megjegyzés:

  1. Balatonon ért a hír. Hazafelé - véletlen(?)ott volt nálam - végig a Levél nővéremnek-et hallgattuk. Este néztem az utolsó interjút, meg a régi felvételeket az M1-en...
    "Valami belőlünk útra vált"
    Nem is gondoltam, hogy ennyire érzem, majd a hiányát...

    VálaszTörlés