Babahordozó hét, megint

Említettem itt, hogy ifjú hommelette-ünket és vállalkozó szellemű édasanyját tizenöt percre megérintette a világhír fuvallata. A kedves lakótárs ugyanis előrangatta a lépcsőház mélyén porosodó babakocsit, és hatalmas lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot, odadobta gyermekünket a pesti trolik és villamosok martalékául. Mindez egy nagyszabású teszt része volt, amelynek egyetlen tanulsága számomra, hogy az [origo]-n legalább olyan sötétek a kommentelők, mint mondjuk az index.hu ún. "címlapos" blogjaiban, amiket - a provinciális, kispolgári bulvár fogalmát tökéletesen kimerítő anyalappal együtt - már jó ideje messzire kerül a kezdő apuka.

"Én kenguruban vittem őket, ha egy mód volt rá, aztán meg mentek a lábukon. A babakocsi annak való, aki kifelé mutogatni akarja, hogy milyen nehéz neki a gyerekkel. Annál márcsak az jobb, amikor cigányok kézben viszik a csecsemőt és külön tolják a babakocsit. Kirakatmártíromság a köbön. Ha lesz még gyerekem, az is kenguruban lesz amikor csak lehet." Vajon mit tehetünk az ilyesfajta kommentek beküldőivel? Mármint azon kívül, hogy azonnal analízisbe küldjük őket? Persze, értem én, a szolidaritás és empátia ilyesféle hiányával valóban kéz-a-kézben jár a rasszizmus és a primér, ordenáré cigányozás, sőt, manapság komment nem lehet adekvát egy-két, a hazai cigányságra tett, szellemesnek és találónak gondolt általános érvényű megjegyzés nélkül (hiszen ezek szolgálnak biztosítékul megfogalmazóik szociológiai jártasságára és valóságismeretére). Mondjuk a babakocsit én is utálom, de látóköröm szélesítésében még nem jutottam odáig, hogy a babakocsit tolókat kirakatmártírnak (a köbön, ugye!) tartsam. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy egy kéthónapos, ülni nem tudó gyerek a kenguruban meglehetős anakronizmus.

No de nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy a tavalyi akció után ismét lesz babahordozó hét, és - talán részben akkori zsörtölődéseim hatására - immár emberi időpontban lesz a Nagy Közös Megmozdulás. A kezdő apukát mély izgalommal tölti el, hogy mi lehet az Erzsébet-hídra tervezett hordozókendő-lánc, úgyhogy szeptember 20-án mindenképp a környéken sertepertél majd. A hét programja itt megtalálható, engem személy szerint különösen izgat a záróaktus, a magyarbődi karikázó, babákkal a hordozókendőben. Sajnos néprajzi műveltségem kimerül néhány húsz évvel ezelőtt lezajlott, ordenáré leittasodással kísért ócsai tancházban, ahol egyébként is a széki táncok álltak (vagy inkább dülöngéltek) a középpontban, de a Wikipedia megmondta, hogy a magyarbődi egy klasszikus palóc táncrend - és mint ebből a posztból tudható, a kezdő apukát ez igazán mélyen érinti.

Úgyhogy e várhatóan ködös és melankolikus szeptember végi vasárnap programja biztosítva van: a kezdő apuka, az ifjú hommelette-tel az oldalán csecsemőkkel eljárt magyarbődi karikázót fog nézni - ha be nem is áll, de legalább utódjának identitását reméli erősíteni.