A kezdő apuka örömmel jelenti, hogy ifjú hommelette-kéjének polgári erényekre való nevelése egy szép, napfényes júniusi délutánon, a gyermek 18 és fél hónapos korában lényegében véget ért. Én a magam részéről nem tudom elképzelni, mivel járulhatnék még hozzá ahhoz, hogy utódunk hasznos, öntudatos, értékes és kifinomult tagja legyen a társadalomnak. Ezen a délutánon ugyanis omlettkénk megtanult késsel-villával enni. Bizonyító erejű dokumentumfelvételek a lapozás után.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy evőeszköz-használat ügyben semmiféle nevelési tevékenységet nem folytattunk, ha csak azt nem, hogy igyekeztünk kínosan ügyelni arra, hogy lehetőség szerint mindig együtt táplálkozzon a család. A magam részéről soha nem izélgettem a kis hommelette-et, hogy így meg úgy használja a kanalat, vagy így meg úgy szurkáljon a villával, kést meg korábban még a közelébe sem engedtünk (leszámítva a véletlenül a konyhapult szélén hagyott darabolóhalefeket, amiket kíváncsi leányunk boldog eufóriában rántott magára, de ezek a meglehetősen kétes - és kiélezett, hehe - esetek nem számítanak).
Most is úgy alakult a dolog, hogy jobb híján a soha nem használt gyerekkés akadt a kezembe, hogy felvagdossak omlettünk számára egy hívogatóan pirosra sült csirkecombot, ami egy derekas adag illatos ratatouille társaságában került a tányérra. Mivel a kést elég tompának és biztonságosnak ítéltem, leraktam az ifjú hommelette tányérja mellé, aztán meghitt falatozásba merültünk. Omlettünk - jó szokásához híven - elmerülten váltogatta a villát enkezével, bizonyos arra érdemes falatokat villára szúrva, más (jellemző módon olajban és mártásban úszó) darabokat kézzel tömködve a szájába, gondosan ügyelve arra, hogy a lehető legnagyobb mértékű környezetszennyezést hajtsa végre. Aztán a táplálkozás végefelé, jól láthatóan unva a földre még le nem hajigált darabok vadászatát, egyszer csak felkapta a kést, és...
Mindössze fél percig tartott az egész, de a kezdő apuka számára azonnal nyilvánvalóvá vált: gyermekünk végérvényesen polgáriasult - legközelebb valószínűleg már egy Márai-kötettel való barátkozásáról számolhatok be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése