Reggeli közben hármasban mókázunk, nagy a vidámság. Egyszer csak:
- Jók vagyunk hárman!
---
- Ízlik a szederszörp, Bella?
Egészen belehajol az arcomba, és látványos, tettetett felháborodással:
- HÁT HOGYNE ízlene?!
Ez az egész csak azért érdekes, mert most először tapasztaltam, hogy ilyen szélsőséges formában eljátszik egy érzelmet, ami nyilvánvalóan nincs jelen, ráadásul ilyen tökéletesen alkalmazza ezt az egyébként elég bonyolult nyelvi fordulatot.
---
Semmiségekről beszélgetünk vacsora közben. Néhány falatnyi hallgatás után egyszer csak, minden átmenet és felvezetés nélkül:
- Papa, mi az a "jeges rémület"?
Nagyjából elmagyaráztam neki, de hosszas faggatózásomra sem volt hajlandó elárulni, hogy honnan a fenéből jutott ez eszébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése