Persze megint Sacher, ezúttal rondább, mint valaha, viszont ehetetlen is. Sikerült egy hamisítatlan tex-mex verziót sütnöm, ugyanis csak a máz rákenésekor derült ki, hogy amiből készült, a spájzban lappangó, felségjelzés nélküli csokoládé - csilis ízesítésű. Lakótársam szerint pikáns, a gyerek sírógörcsöt kapott.
neki sosem jön jól a zaher :-(
VálaszTörlésNa de ő meg sem kóstolta!
VálaszTörlésÉn ide vissza fogok járni szórakozni! Elnézést, hogy véletlenül a baráti körbe iratkoztam be először. Még nem ismerjük egymást.
VálaszTörlésDrága lakótárs, hát nem emlékszel? Nem kóstolta meg, de már attól sírógörcsöt kapott, hogy megtudta: csili van a mázban. "De én nem szeretem a csilit! - üvöltötte torkaszakadtából.
VálaszTörlésErről a "nem szeretem az x-et" bömbölésről (az x helyébe behelyettesíthető a gasztronómia bármely jelensége a medvehagymától az Angus-bélszínig) érik már egy komoly poszt.
Kedves István, örömmel látunk!
Kedves István, közben megnéztem a blogodat. Lenyűgöző, a csobánkai képekért külön köszönet, rengeteget kirándultam a környéken és az az intézmény eddig csak egy kerülgetni való fehér folt volt a térképen, meg egy távoli oromzat a fák között.
VálaszTörlésAzt hiszem, én is visszajárok majd oda, mármint a blogra, bár nem ígérem, hogy "szórakozni".
Milyen különös, hogy nálad is van egy bejegyzés Békés Pálról. Bár én összesen egyszer találkoztam vele, körülbelül másfél percre, de mintha kísértene, ma reggel a Jedermannban is róla beszélgettek két asztallal odébb.