2010. szeptember 13., hétfő

34:21. Nyelvóra

Elbúcsúzik a nagyszüleitől:
- Köszönöm, hogy vendégül láttatok.

Mintha csak a királynő teadélutánjáról távozna.

---
Még nincs is sötét. Mert a sötét figyelt, és vigyázott, hogy ne ijedjek meg.

Ez az a korszak, amikor egyszerre fél a sötéttől, és anticipálja, hogy félni fog a sötéttől. És persze elérkezett a megszemélyesítésesdi ideje is.

---
Hajat mos az anyjával:
- Kész vagyunk már?
- Még nem. Tudod, ez egy kicsit lassan megy...
- Mint a Margit híd. Mert az is lassan megy.

Mármint a Margit híd felújítása, amiről felelőtlenül megígértük, hogy harmadik születésnapjára befejezik. És bár az utóbbi időben reggelenként, bölcsődébe menet próbálom szembesíteni a rideg valósággal, azaz azzal, hogy a jeles évfordulóra egyáltalán nem lesz kész, ezt egyelőre nehezen emészti. Persze én vagyok a hülye, minek ígérgetek önkormányzati nagyberuházásokról.

2 megjegyzés: