2010. szeptember 20., hétfő

Kevélyen

Végre, végre, végre itt az ősz! A idei nyár minősíthetetlenül kiviselkedte magát, jóformán nem hozott mást, mint lábon elrothadt bazsalikomot, spájzban elszaporodott molylepkéket, minden eddiginél több és agresszívebb kullancsot, és jó eséllyel az évszázad legrosszabb évjáratát. Na de mindjárt itt a napéjegyenlőség, kezdődhet végre a kirándulóidény. (Igen, az idény most kezdődik, mert az is őrült, aki a nyári napforduló és az őszi napéjegyenlőség között magyarországi középhegységben kísérti a Lyme-kórral kombinált agyhártyagyulladás istenét.) Az örömteli pillanatot az ifjú hommelette és kezdő édesapja egy szép, klasszikus túrával ünnepelte: a Budapest-környéki hegyek vitathatatlanul legszebbje, a Nagy-Kevély ellen intézett csúcstámadást.

Ó, a Nagy-Kevély! Nehéz röviden összefoglalni, mi mindent jelent a kezdő apukának ez a Pilisborosjenő fölé magasodó markás sziluett. Elszelelt ifjúságának egyik alappillére, pompás edzőhegy, amelynek meredeken leszakadó délnyugati oldalán remekül lehetett fel-le szaladgálni a korszak legjobb, egyben legolcsóbb testedző-szerszámaival, a Keletiből tucatszám lopott öntöttvas vasúti fékpofákkal megrakott hátizsákkal. Ahová egy-egy kétnapos oszolyi röfögés után még fel lehetett ugrani, hogy valami minimális magashegyi fílingje legyen a dolognak. És manapság régi jóbarát, amelynek Margit hídra kandikáló tömbjéről reggelenként nagyszerűen fel lehet mérni, milyen idő várható: ha éles sziluettel, mélyzölden sötétlik, jó eséllyel szeles, hűvös idő közeleg; ha halványan párába veszik, akkor aznapra kinéz egy kiadós zápor; és ha semmi nem látszik belőle, akkor bizony megérkezett nagyvárosi ismerősünk, a szmog.

Lentről, a völgyből, Solymárról vagy a Hármashatárhegyről összetéveszthetetlen a Kevély-vonulat, és a hegy szépségét csak emeli, hogy nagyszerű sziklamászó-iskolákat rejt, amelyeket ugyan elnyom a közeli Oszoly népszerűsége, de ha az ember nyugodtan, nagytudású kibicek okoskodása és gúnykacaja nélkül szeretne bénázni, akkor kapóra jönnek. Az ürömi kőfejtő ujjbegy-gyilkos homokköve vagy a Kis-Kevély gyönyörű, kitett bordái remek alternatívát kínálnak. És a lábánál Csobánka, Magyarország egyik legszebb fekvésű települése, ahová legalább annyiszor akartam már kiköltözni, mint ahányszor szentül megfogadtam, hogy leszokom a dohányzásról. Persze a telekárak azóta - a cigaretta adójával együtt - az égbe szöktek, én pedig, nemhiába füstöltem el az évek során egy csobánkai ház árát, már biztosan nem leszek sosem helyi lakos. Nos, ide indultunk az ifjú hommelette-tel, és meglehetős önuralom kellett ahhoz, hogy az ártatlan gyermeket ne boldogítsam a régi szép idők emlékeivel. Mindegy, nézzük inkább a túra SWOT-analízisét:


Csillaghegy-Nagy-Kevély-Csobánka nagyobb térképen való megjelenítése

Erősségek: a Kevély-traverz azon kevés útvonal közé tartozik, amelynek jóformán kizárólag erősségei vannak. A csúcs maga, bár ezúttal az ifjú hommelette nem döntött magassági rekordot, kifejezetten magashegyi, nagyszerű kilátással dél és nyugat felé. Ez az a pont, ahol igazán jól esik egy kis csúcs-csoki:



Sajnos a csúcson egykor állt kilátó már időtlen idők óta romokban hever, ezért körpanorámát nem lehet fotózni, de a pazar, mészköves-karros gerinc, a háromszáz méteres szintkülönbség és a jellegzetes növényvilág kárpótol e kis hiányosságért. Nagy erőssége még a túrának, hogy csodaszép vonulaton vezet keresztül, szinte végigtekinthetünk a Pilis magával ragadó sasbérc-során, a Kevélyektől a Hosszú-hegyen át a horizontot lezáró Pilis-tetőig. Ez itten az Ezüst-hegy, mögötte a felhőbe burkolózó Nagy-Kevéllyel:



Ez meg a felhőből immár kivetkőzött Nagy-Kevélyről a Kis-Kevély, mögötte jobbra a Hosszú-hegy nevéhez méltón elnyúló vonulata, a képet meg a Pilis-tető uralja, a jellegzetes, háromszög alakú kőbányával az oldalában.



Gyengeségek: a túra egyértelmű gyengesége az elején rém ritkásan jelzett útvonal. Elméletileg piros csík lenne, de normálisan csak az Üröm-Budakalász műúttól van jelezve - ahonnan már amúgy sincs jelentősége, hiszen egy elég keskeny gerincen vezet végig az egyértelmű ösvény. A másik gyengeség időszakos: mivel mi zuhogó esőben indultunk útnak, a Csillaghegy fölött magasodó Róka-hegy agyagos sara megható ragaszkodással ölelte magához lábbelijeinket.



A masszív esőzésnek ugyanakkor pozitív hozadéka is volt. A Kő-hegy környékének savanyú homokkőtalaján ugyanis százszámra tenyésztek a legkülönbözőbb gombák, így az ifjú hommelette-et be lehetett avatni az erdei gombászás egyes számú alapszabályába: soha, semmit, semmikor! - Legalábbis ha jót akarsz magadnak és családodnak.





Rövid kutakodás után meg is találtuk a kis omlett eddigi rövid életének legmonumentálisabb gombáját. Én valahogy így képzelem el az őzlábgombát - erről felvilágosítottam utódomat is, aki a túra hátralévő részében kétségbeesetten kereste a hozzá tartozó őzet.

Mellesleg ez volt az a pillanat, amikor sokat szolgált teleobjektívem bajonettzárja egy halk reccsenéssel megadta magát. Egy szabad szemmel alig látható, ám nyilvánvalóan létfontosságú alkatrész, fotótechnikai szakszóval pöcök tört le róla, aminek eredményeként az objektívet szabad kézzel kellett a vázhoz szorítani. Fényképezni lehetett vele, de a mélységélesség kb. négy milliméterre csökkent, így született az alábbi, sajátos hangulatú, némi jóindulattal akár még művészinek is nevezhető portré.





Lehetőségek: bár az út aránylag zárt, keskeny gerincen vezet, rengeteg út ágazik ki belőle. Leballaghatunk Ürömre, Pilisborosjenőre, Budakalászra, visszafordulhatunk Békásmegyer csodás épületei közé, de hát minek, amikor utunk végpontján ott vár minket a Pilis szelencéje, a csodás Csobánka, kényes ízlésű sziklamászókra specializálódott, ezért aztán minden igényt kielégítő korcsmáival.

Veszélyek: az útvonal nagy pozitívuma egyben komoly és komolyan veendő veszélyforrás. Rengeteg felhagyott bánya, külszíni fejtés, lik-luk és gödröcske mellett visz el a jelzés, ezért aztán helyenkén érdemes visszafogni a szaladgálásba belemerült kiskorúakat.

Megközelítés: a túra beszállása rögvest a csillaghegyi HÉV-megállónál van, így igazán könnyű megközelíteni, különösen a magunkfajta újlaki népeknek. Csobánkáról hétvégén óránként, hétközben húszpercenként megy busz Pomázra, onnan szintén húszpercenként jár a HÉV, úgyhogy tényleg villámgyorsan vissza lehet érni.

Életkor: 3+. Egyáltalán nem hosszú a kirándulás, viszont nagyon változatos az útvonal. Laza szekérúttól görgeteges gerincösvényen át szép erdei sétányig terjed a spektrum, de a legkritikusabb ponton, éppen ott, ahol mi magunk is zihálva köpjük a tüdőnket - nos, nagy valószínűséggel pont ott sokall be a gyermek is. Nekem, tizenöt kilónyi ficánkoló vidámsággal a nyakamban a régi szép tátrai gerinctúrák emléke sejlett fel, akár a hányinger.

Hordozás: babakocsizásra egyértelműen alkalmatlan. Háti hordozóval óvatosan, mert az út elején és a gerincen helyenként sűrű cserjében visz az út, ha mindenképpen ragaszkodunk a hordozóhoz, legalább adjunk a gyerekre hegesztőszemüveget. Járóképtelen egyednél az optimális megoldás a hordozókendő.

Ellátmány: útközben se forrás, se Auchan, viszont elég gyorsan végig lehet érni (nekünk persze nem sikerült), ezért vizen, és némi hangulatjavító szendvics-csúcscsoki kombón kívül másra nem nagyon van szükségünk. Csillaghegy bolttal aránylag gazdagon ellátott terület, a HÉV-megállótól 200 méterre, az út jobb oldalán egy családi házban e sorok írásakor nagyszerű delikátüzlet működik. A csúcscsoki-ellátmányt ott szereztük be, és ha lett volna nálunk még két markos kéz, biztosan veszünk pár liter Takler-kannásbort, baráti hétszázötvenért.

Oktatás-nevelés: a Kevélyek gerinctúra jellegéből adódóan elsősorban a geológia iránt érdeklődőknek ad kimeríthetetlen tudásalapot. A Róka-hegyi kőfejtővel nyit, ami Budapest egyik legjobb földtani bemutatóhelye (ez mi most kihagytuk), aztán az ürömi kőfejtő túlzás nélkül lenyűgöző homokkő-katlanában ilyen vigyort varázsolhatunk tudásszomjas utódunk szemtelen képére:



Az itt található cementezett "hárshegyi" homokkő egyébként nagyon szép, táblás felületű, már-már gránitszerű anyag, a bányaudvaron szétszórt sziklák pedig ideális boulder-problémát jelentenek a hároméveseknek. Erről, mivel két markos kezem játszotta a biztosítás szerepét, nem készült felvétel, csak egy ilyen kis lírai natura morta.



Hazafelé a buszon pedig alapvető térképolvasási ismereteket lehet átadni fantasztikusan fejlett, és kortársainál természetesen jóval érettebb egyszülöttünknek.



Végezetül egy kép annak illusztrálására, hogy új túratársat avattunk szegény Malvin személyében, aki egyébként IKEA-kompatibilis tengerimalac, vigasztárgy és (a túra végére) sáros-büdös rongycsomó all in one.



A legfontosabb adatok:

Útvonal: Csillaghegy, HÉV-megálló - Róka-hegy - Üröm, Kő-hegyi kőfejtő - Ezüst-Kevély - Nagy-Kevély - Kevély-nyereg - Csobánka

Távolság: 9,45 km (5,87 mérföld).

Szint: 820 m (420 fel, 400 le).

Csúcs-csoki: Nagy-Kevély, 534 m.

Menetidő/pöcsölés/összesen: 03:40/01:00/04:40

Átlagsebesség: 2,5 km/h.

Átlagos emelkedő/lejtő: 8,7%

Átlagsebesség kategóriája: szánalmas, de azért egy hároméves gyerekkel nem olyan rossz.


További, gyermekkel abszolválható kirándulások leírásai emitt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése