Minden további értesítés helyett, egy ismerősöm leírása arról, hogy mi a helyzet Devecseren:
"A helyzet remekül szervezett, rengeteg önkéntes szervezet, katona, rendőr, jól kialakított segélyraktárak, folyamatosan működő konyhák, ivóvízosztó helyek stb. Örülnek minden kisebb és nagyobb adománynak, megfelelően koordinálva van, hogy mi hova kerüljön. A látogatással adott lelki támasz is erőt jelent, ilyen szempontból mindegy hogy kamionnal vagy egy kisautóval érkezünk. A helyi plébános, Miklós atya a sok segély és együttérzés miatt azt mondja találóan, hogy az iszaphullámot szeretehullám borította be.
Érkezésünk után egy órával torkunkban egy furcsa kaparást kezdtünk el érezni... ami most, még egy nappal később is érzek, pedig csak másfél órát töltöttünk Devecseren. A gyerekeket a por miatt vagy elküldik máshova, vagy bent vannak egész nap a szobában a napsütéssel erősödő mérgező porfelhő miatt... (Most, hétfő délután már a vonatok és a buszok sem közlekednek a por miatt a településen.) Aztán a konyhán, a Főtér melletti iskolában mondták, hogy jó hogy vittünk kávét, mert már csak ez tartja bennük a lelket... Nem tudják, azt sem, hogy a másik tározó kiszakad-e vagy sem... Nem tudják, hogy eltűnik-e a település, vele az emlékek, a kapcsolatok és a vagyon - vagy megmarad?... - Amit a tévében vagy az interneten látunk, sem a félelmet sem a port nem tudja visszaadni.
Ilyen a helyzet, és érdemes segíteni, még hónapokig (évekig) lesz szükség támogatásra, a környéken és ott is ahova a kitelepítettek kerülnek. "
Úgyhogy telefonáljatok, adjatok, menjetek, segítsetek! Mondjuk itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése