"Ott fenn, a Lajos-forrásnál..."

Egy közel hároméves gyerekben az a jó, hogy a végtelenségig lehet vele kísérletezni, és ha elég viccesen csináljuk ezt, akkor még élvezi is. Legutóbbi kísérletünk tárgya az volt, hogy ha már a kirándulás megy, akkor megy-e a túrázás lényege: az időre kirándulás. Persze, amíg életkoránál fogva csak a Budai-hegységben abszolváltunk nevetséges távolságokat, ez nem merült fel problémaként: lényegében ötszáz méteres körzetben bárhol akad egy kósza buszmegálló, ahonnan viharos gyorsasággal haza lehet jutni. De aki csak egy percre is kitette a lábát autó nélkül Budapestről, az pontosan tudja, hogy a főváros és a vidék különbségét/ellentétét a legkevésbé sem a munkanélküliségi mutatókkal, az átlagfizetésekkel, a levegőszennyezettséggel vagy a súlyponti kórházak órában mért távolságával lehet leírni, hanem a tömegközlekedéssel. "Vidéken" egyszerűen lehetetlen közlekedni, ha véletlenül felénk kószál egy busz, akkor annak bizonyosan nincs csatlakozása a vonathoz, ha van csatlakozása, a vonat bizonyosan késik negyven percet és így tovább. Ne legyünk igazságtalanok, üdítő kivétel a MÁV elővárosi rendszerének néhány vonala, de hát a fővárostól rettenetes távolságra, húsz kilométerre fekvő, Isten háta mögötti Visegrádi-hegységben nem is érdemes ilyesmiről álmodni.

Szóval az időre kirándulás. A kinézett célpont, a Dömör-kapu nagyszerű tesztlehetőség, hiszen vasárnaponként mindössze három busz indul innen a távoli Szentendre felé. Izgalmas kísérlet, hogy be lehet-e lőni egy hároméves gyerekkel egy tíz kilométeres túrát úgy, hogy pont elérjük a délután egyórás buszt. A tét nagy, hiszen a következő három órával később megy, arra pedig vajmi kevés az esély, hogy pont arrafelé bóklászik egy éppen üres gyereküléssel ellátott, stoppolni való gépkocsi. A választ elárulom előre: nem, nem lehet, még ha csak egy perc híján nem, de akkor sem. Őszintétlen mosollyal integethettünk a kanyarban eltűnő busz után, ami újabb tíz kilométerrel toldotta meg a túrát, romantikus aszfaltúton, tizenöt kilónyi siránkozó emberhússal a kezdő apuka nyakában. Ettől függetlenül az idény egyik legvidámabb kirándulását abszolváltuk, rengeteg új ismerettel gyarapítva az ifjú hommelette-et.

Valójában ugyanis nem a Dömör-kapu, meg az időre túrázás volt a cél, hanem az ismeretterjesztés. Ez a Pomáz-Kő-hegy-Vasas szakadék-Lajosforrás-Dömörkapu túra ugyanis örök kezdőapukai klasszikus, annak idején, még az elmúlt évezrdeben tulajdonképpen a Vasas szakadék volt első komolyan vehető kirándulásélményem. Az útvonal azóta is szívem csücske, sok izgalmas objektummal, nagy változatossággal, úgyhogy kézenfekvő volt erre csábítani a gyermeket. No, lássuk is a SWOT-elemzést.


Pomáz-Kő-hegy-Dömör-kapu nagyobb térképen való megjelenítése

Erősségek: A kirándulás legnagyobb előnye, hogy rövidsége és könnyűsége ellenére nagyon változatos. Van itt minden, mint a tökös-mákos rétesben: kultúrprogram (Pomáz és Szentendre), remek kilátóhelyek, mint például a Pomáz fölé "magasodó" Kő-hegy andezites letörése (íme:)



...barlang, szurdok, forrás, turistaház, Kőrösi Csoma-emlékmű, tölgyes, bükkös, fennsíki "sztyepp", kispatak, meg még ki tudja, mi minden.

Gyengeségek: a kirándulás gyengesége egyben a fent említett erősség is: ha bukjuk a dömörkapui buszt, bukjuk az egészet, de hát ezt a szép dupla vagy semmit inkább erősségnek fogjuk fel. A másik gyengeség, hogy nincs egy igazi, szép nagy hegy, ám ha Lajosforrástól rutinból felszaladunk a Nagy-Csikóvárra, akkor ez a hátrány is eltűnik. Óriási gyengeség még, amivel túlságosan rég erre kirándulóként szembesültem, a Lajos-forrásnál lévő sajnálatosan bezárt turistaház:



Lehetőségek: igazából a dömörkapui busz sem olyan nagy probléma, hiszen számtalan korrekciós lehetőség létezik. Kő-hegyről visszamehetünk Pomázra, Csikóváralján keresztül lebotorkálhatunk Csobánkára, a Vasas szakadéktól lemehetünk egyenesen Szentendrére, de felballaghatunk Dobogókőre vagy Pilisszentlászlóra is. Csak a kezdő apuka rendíthetetlen csökönyösségének köszönhető, hogy az oly szép túra csúfos véget ért.

Veszélyek: veszély, az sajnos (vagy hál'Istennek, ki tudja?) rengeteg van. Kő-hegyen a Petőfi-kilátóból szép nagyot lehet bucskázni, ennél nagyobbat már csak a monumentális dömörkapui kőbányák felső pereméről lehet. A Vasas szakadékban is érdemes odafigyelni, mert szépséges taknyolásokat mutathat be gyermekünk, aminek a vége nagy valószínűséggel barlangi mentés lesz. Speciális veszélyt jelentenek a Kő-hegyen lovastúrázó újgazdagok, akik valószínűleg úgy lovagolnak, ahogy mondjuk a Nagykörúton vezetnek, tehát igen rosszul és bizonytalanul. Ezektől eltekintve igazán biztonságos és kellemes út vár ránk.

Életkor: 3+. Ha az izgalmas dolgokat kihagyjuk, akkor lejjebb lehet vinni a korhatárt, hiszen szint alig van benne, viszont kisgyerekek számára számtalan csodát rejt az útvonal.

Hordozás: az út középső szakasza, a Kő-hegy-Lajosforrás etap nagyon kényelmes, babakocsival is könnyen járható. Lajosforrásig kocsival, onnan egyórás kényelmes séta a Kő-hegy, aztán vissza: tökéletes reggeli séta. A többi rész a meredek lejtők-emelkedők miatt babakocsival nem, viszont bármilyen más hordozási móddal kivitelezhető.

Ellátmány: ebből a szempontból túránk csúcspontja egyértelműen a Kő-hegyi "menedékház". Ez valóban szuper hely, kellemes, üde és fiatal személyzettel, a körülményekhez képest remek konyhával, kockás abrosszal, és - mint megtudtam, a szakács jóvoltából - időnként Presszó Tangó Libidó-koncertekkel. A menedékház festői fekvésű, és ezzel az andezit-termésköves lábazattal egészen magashegyi hatást kelt. Külön erőssége, hogy turistabotra szögelhető fémjevényt is lehet kapni, aminek megvásárlása elengedhetetlen az ifjú hommelette jellemfejlődése szempontjából.



Szomjoltóhelynek pedig ott a Lajos-forrás. Valószínűleg nem létezik Magyarországon olyan turista, aki első forráskortyát ne a Lajos-forrásból itta volna, az ifjú hommelette sem lehet kivétel:



Oktatás-nevelés: túránk igazából itt teljesít nagyot, hihetetlen mennyiségű adat, idea, mém és egyéb elmebeli reprezentáció ültethető a gyerekbe útközben. Mindenekelőtt a legfontosabb hozadék, hogy az ifjú hommelette-et kitűnően be lehet vezetni a felvilágosult honi citoyen-réteg mélyen környezettudatos, közérdeket maximálisan szem előtt tartó, együttműködő és szolidáris attitűdjébe:



A másik fontos pedagógiai elem, hogy a legkönnyebben itt lehet elmagyarázni, milyen is egy barlang. Bogyó és Babóca-tripen lévő gyermekünk eddig ugyanis csak az említett művekből tájékozódott e természeti jelenségről. És azért azt egy egykori barlangász apuka azért mégse hagyhatja, hogy utódjának ilyen képe legyen egy barlangról:



A Vasas szakadék zord falai már sokkal közelebb állnak a valósághoz:







És a szurdok végében ott tátong a barlang is, igény szerinti nagyságú és barátságosság-faktorú pókkal:



Az ifjú hommelette-et azért láthatóan megviseli ennyi élmény:





Aztán a Kő-hegy említett lovastúra-ösvényén elsajátíthatja a nyomolvasási alapismereteket, például azt, hogy ha ilyen jelet lát, akkor hogyan lehet következtetni arra, hogy mi járt itt és merre ment:



Aztán a Lajos-forrásnál előkerülnek a nyomok tulajdonosai is:



Vidáman bólogató krókuszokkal botanikai továbbképzésben részesíthetjük:



A Lajos-forrásnál természetesen Cseh Tamásról és a Kádár-kor szűk levegőjéről mesélünk neki, Dömör-kapu fölött pedig rögtönzött előadást tarthatunk viharok tépázta kis hazánk legnagyobb orientalistáiról:



És természetesen ezen a túrán is új útitársakat avattunk, az angolszász kultúrkör jeles képviselői, Charlie és Lola személyében:



...akikkel a hagyományos csúcs-csokizás is kellemesebben zajlik:



Így legalább a gyermek is érezhette, hogy tett valamit: végigcipelte a két útitársat, akik közül az egyik mindenáron ki óhajtott kandikálni a hátizsákból.



És végül itt az összefoglalás, a már említett bukta, a Dömörkapu-Szentendre aszfaltgyaloglás nélkül:

Útvonal: Pomáz - Zengő-völgy - Petőfi-pihenő - Kő-hegyi turistaház - Vasas-szakadék - Lajos-forrás - Dömör-kapu

Távolság: 10,6 km (6,61 mérföld)

Szint: 630 m (430 fel, 200 le)

Csúcs-csoki: Petőfi-pihenő, 350 m.

Menetidő/pöcsölés/összesen: 03:10/01:00/04:10

Átlagsebesség: 3,3 km/h

Átlagos emelkedő/lejtő: 5,9%

Átlagsebesség kategóriája: szomorú, de haladás.