Vacsora közben, egyszer csak, minden előzmény nélkül:
- Azt, hogy "basszameg", akkor mondjuk, amikor elkésünk.
- Ez így van, Bella, de a "basszameg" nagyon csúnya szó. Ilyet nem szoktunk mondani, mert megbántunk másokat.
- De azt, hogy "basszameggitár", azt szabad mondani!
- Hát ezt meg ki mondta neked?
- A mama.
- Ööö, az nem "basszameggitár", hanem "basszustuba".
- Ja igen, tényleg, "basszustuba".
Na, ilyen rohadt nehéz gyereket nevelni, amikor az ember megértő, nyitott, liberális szülőnek óhajtja tartani magát, ahelyett, hogy lekeverne neki két nyaklevest és parazsat tenne a nyelvére, basszustuba.
---
Körülbelül 30 másodperccel később:
- Ezt a basszameges dumát felírod?
Mármint a főkönyvbe, amibe a beszólásait gyűjtöm.
és felírtad! Hál ' Istennek :)
VálaszTörlés