2010. december 18., szombat

Kínos

Tessék, egy újabb erős bizonyíték, hogy milyen képtelen helyzeteket szül, ha a szélsőségesen szabados, ultraliberális szülő partnerként kezeli a gyerekét, és őrült demokratizmusában humorizálni próbál vele. A helyszín a bölcsőde, a szituáció pedig az emlékezetes gyomormosásos sztori óta az egyik legkínosabb ügy.

Lakótársi közösségünkben nagyjából úgy van a felosztás, hogy csütörtök délutánonként a kezdő (de milyen kezdő, majd mindjárt ki is derül!) apuka tiszte elsőszülöttünket kimenekíteni a bölcsőde karmai közül. Nem volt ez másként ezen a héten sem, amikor negyed öt körül odaértem, az ifjú hommelette éppen fontos és halaszthatatlan plüssmedve-élveboncolást hajtott végre legországosabb bölcsődei pajtásával, nevezzük mondjuk Taksonynak (a nevet természetesen a személyiségi jogok védelme okán jelentősen megváltoztattam). Én ilyenkor általában nagyon szeretem hosszú percekig figyelni játékba belemerült utódomat, akiről ily módon jóval többet tudok meg, mint mondjuk egy kétórás beszélgetés alatt, amely során folyamatosan és tudatosan hülyére vesz. Persze a többi gyerek azonnal kiabálni kezdett, hogy "ifjú hommelette, itt a papád!" Gyermekem illendően örült nekem, és már indultunk volna kifelé a szobából, amikor Taksony utánunk szaladt, hogy "ifjú hommelette, ne menj még!". Leányom tétovázni látszott, a medve sem volt még tökéletesen ízekre szedve, ezért, gondoltam, nagyvonalú leszek, és laza, liberális, humorosnak vélt könnyedséggel így szóltam hozzá: "Figyelj, ha akarsz, maradj még, én elmegyek sörözni a haverokkal, aztán majd visszajövök érted." "Nem, nem, menjünk", volt a válasz, úgyhogy az öltöző-előtérben neki is kezdett az átöltözésnek.

Délutáni csúcsforgalom volt, a helyiség tele volt gyermekükkel gyengéden foglalatoskodó, ábrándos szemű anyukákkal. Már éppen nekiláttam volna menőzni, hogy milyen ügyesen öltözik egyedül az én lányom, amikor egyszer csak, valahol a harisnya és a pulóver között fennhangon így szól hozzám: "Na, megyünk sörözni?"

Abban a pillanatban szilánkosra dermedt a levegő az öltözőben, én azonnal összekuporodtam, és úgy tettem, mintha valami elveszett hajcsatot keresgélnék a földön, miközben lázasan kerestem a kiutat a reménytelen helyzetből, és a hátamban éreztem az ábrándos anyukák lesújtó tekintetét. Gyenge próbálkozásként valami olyasmit motyogtam, hogy "nem, nem, sietünk haza, mert főzni kell", vagy valami hasonlót. A drága ifjú hommelette, funkcionális alkoholista apjának lojális gyermeke azonban tovább ütötte a vasat: "De van otthon sör?" A nem létező hajcsat csak nem akart előkerülni, én meg görnyedve próbáltam menteni a menthetőt: "Nem, nincs otthon sör" - reménykedve, hogy ezzel a válasszal talán megenyhítem a környező anyákat. Ám a mi édes omlettünk nem az a fajta ember, aki csak úgy megáll félúton. "De bor, az van otthon, ugye?" Végérvényesen csapdába szorultam: "igen", válaszoltam lemondóan, "bor van otthon". Az ifjú hommelette csak erre várt: "igen, tudom, iiiilyen sok bor van otthon!" - és két hatalmas körívet rajzol a levegőbe a két karjával. "De bort", folytatta, "csak te iszol. Én almalevet iszom."

Végem volt. Pánikszerűen menekülőre fogtuk a dolgot, bár annyit még hallottam, hogy az egyik anyuka viccesen, de kellő éllel a hangjában utánam szól: "hát bizony, ezt már nem mosod le magadról!"

Az utcán azért megpróbáltam elmagyarázni az ifjú hommelette-nek, hogy 14 éves kora előtt nem illendő elhívnia az apját sörözni, különösen nem bölcsődés társainak szülei előtt. Azóta összerezzenek minden csengetésre, a hajnali négykor fekete Pobjedával érkező gyámhatóságot várom, és fülemben a gyermekjogi ombudsman gyújtó hangú beszéde dörög.

5 megjegyzés:

  1. Lam lam, van azert elonye a ketnyelvusegnek, amikor H. oltozes kozben beprobalkozik, hogy I wanna go to kavezo, I wanna go to vendeglo, az anyukak kerek szemekkel csak talalgat6nak...

    VálaszTörlés
  2. b, és ezt mindig így csinálja H., hogy keverve beszéli a nyelveket azzal, akiről tudja, hogy érteni fogja? nem három nyelv?

    VálaszTörlés
  3. Hat igen, teljes magyar mondatokban csak akkor beszel ha valamiert nagyon kuncsorog, manipulativ kis boszorka...

    VálaszTörlés
  4. ez azért fura. szerintetek ennyire gáz, ha az ember egyáltalán bármennyi alkoholt iszik?
    mi büszke szeszfogyasztók vagyunk, szegény védőnő is furán nézett, mikor kézdezte, fogyasztok-e alkoholt. igen, naponta. hörr. komolyan? igen, naponta egy pohár, terhesen is, ja, kérdezze meg a háziorosomat.

    szerintem a gyámügy érdeklődését sem sörrel meg borral, hanem Matróz szeszesitallal lehet kivívni.

    VálaszTörlés
  5. Gyermekeim rendszeres sörfogyasztók - alkoholmentes. Múlt nyáron a Pilisszentiván és Piliscsaba közti kaptatón, az országút mentén romantikus kis csárdába tértünk be a szélesebb rokonsággal. Jött a pincérnő felvenni a rendelést, és ki hozta az italokat. Kettő azonban nem fért rá a tálcára, így a 4 és fél éves Peti nyers rámenősséggel adott hangot jogos felháborodásának, miszerint: "Hol a söröm?!!" A pincérnőnek szeme sem rebbent és visszakérdezett, hogy alkoholos vagy alkoholmentes sört kért. Minden családtag szeme rajtam és kisfiamon, de szerencsére Peti megmentett: "Hát alkoholmenteset..."

    VálaszTörlés