Az első fürdetések

Az ifjú hommelette hazaszállításának D-Day bonyolultságú logisztikai hadművelete után hamar szembesültünk a hál'Istennek egészséges gyermek gondozásának egyik legbonyolultabb mozzanatával: a fürdetés rítusának nehézségeivel.

Áldom szerencsénket, hogy professzionális segítőtársat és szellemi-technikai vezetőt küldött az Úr drága lakótársam édesanyjának személyében, mert nélküle bizonyosan elveszetten kóvályognánk a gyermekfürdetés végtelen útvesztőjében. Mert nem elég, hogy egy iszonyú picike és törékeny testet kell emelgetni, ide-oda rakosgatni, mindezt persze rettentő finoman, ugyanakkor magabiztosan, ez az apró test vidám pisztrángént ficánkol, és a bőre is legalább olyan csúszós. A folyamatos kalimpálás mellett már csupán a rosszkedv és a kétségbeesés markánsan látható, és annál is jobban hallható jeleivel kell megküzdeni. Ennek tetejébe csak a következőkre kell ügyelni:

1) a köldökcsonkot ne érje víz; mi ezt a parancsolatot gyorsan a köldökcsonkot ne érje sok víz-re módosítottuk;

2) a fül belsejét ne érje víz; mint fent;

3) a szemet ne érje víz; mint fent;

4) a fürdővíz megfelelő hőfoka; ez a feladat nem is olyan egyszerű, mint első olvasásra gondolnánk, figyelembe véve, hogy szerény hajlékunk összes csaptelepe klasszikus kéttekerős - (vagy hogy hívják azt, amikor külön van a hideg és a meleg víz állítógombja); hiába, a kezdő szülők nem gondoltak arra, hogy a fürdetés kiélezett helyzetében mekkora szolgálatokat tehet egy egykaros csap; mindenesetre egy elképsztően ronda, viszont hihetetlenül hasznos gyerekkád-hőmérővel felszerelkezve aránylag pontosan be lehet lőni az ideális testhőmérsékletű, tehát 37 fokos vizet (SI-hez nem szokott kis ámerikai olvasóim kedvéért: Celsius fokról beszélek);

5) a szoba megfelelő hőfoka; talán nem kell magyarázni, hogy egy konvektoros szobában mennyire nem egyszerű ez; mindenesetre a kezdő apuka kezdődő zsenialitását bizonyítja, hogy pár hete, a költözéskor pénzt és energiát nem kímélve vastagon kitapétázta a hajlékot fali hőmérővel - minden helyiségbe jutott egy; kezdő családunk hamar megegyezett abban, hogy a legjobb, ha a gyerekszobában lévő 26 fokot mutat fürdetéskor;

6) mi kerüljön a fürdővízbe; na, itt már megmutatkozott dága lakótársam édesanyjának zsenialitása: az ő szülésznővéri útmutatása, illetve egyéb jelentős advisorok tanácsai alapján lemondtunk az egyébként sem szimpatikus multinacionális karvalytőke által, állat- és gyerekkísérletek ezreinek árán kifejlesztett izékről. Ők árulták el, hogy a zugpatikák mélyén létezik egy kenőcs, aminek már a neve is csodálatos: "Szappan helyett". A civilben reklámos-marketinges kezdő apuka már ettől el volt ájulva (ti. ha egy termék annyira nem tartalmaz semmiféle marketingelemet, hogy még neve sincs, akkor biztosan remek), hát még amikor meglátta a dobozt: fehér tégely, kézzel írt felirattal, csodálatos! Pontosan ez kell:



A figyelmesebbek felfedezhetnek egy kideríthetetlen funkciójú 68-as számot is a címkén, fogalmam sincs, mi célt szolgál, gondolom, a "hatvannyolcas eszmék" hordozójaként a kapitalizmus-ellenes hozzáállást hivatott erősíteni. És ha a termékskálát kiegészítjük az olajozáshoz gyógyszertári A-vitaminos babaolajjal, a köldök-fertőtlenítéshez használt gyógyszertári alkohollal, a fenékkrémezéshez használt gyógyszertári "OTKI-popsikenőccsel" (ez is micsoda csodálatos név!), akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy mi nem hódoltunk be a hanyatló Nyugat fogyasztásba beleőrült szekértolói előtt.

Szóval ha a fenti problémák megnyugtatóan rendezve vannak, akkor már csak két biztos kézre van szükség (ezt az első alkalommal lakótársnőm édesanyja, de a második alkalommal már e sorok írója biztosította), illetve egy gyerekkádra, de a tökéletes gyerekkád rejtelmeit inkább majd egy másik postban ecsetelem. Mi a magunk részéről egy nagyszerű fortéllyal egy pelenkát is elhelyeztünk a kád fenekén, hogy a kis hommelette kényelmesen és csúszásmentesen heverésszen. Az olyasfajta fürdetési alaptörvényeket, mint hogy "a gyereket egy pillanatra se hagyjuk magára", már ki sem hangsúlyozom. Aki egyszer fürdetett gyereket, az ponosan tudni fogja, hogy ez milyen mély igazság.

Persze minden körülmény viszonylagos tökéletessége ellenére a kis hommelette az első pillanattól kezdve teljesen kiborult. Bár egy vérprofi, több ezer gyereket megfürdetett nővér látta el, a mi derék kislányunknak ez mit sem számított:



Ettől függetlenül apró omlettkénk aránylag tisztán került ki ama kínos helyzetből, amit az első otthoni fürdetés névvel illet a szaksajtó. Mivel e post már így is hosszúra nyúlt, a fürdetést követő tortúrát, a babaápolást, amit a legfrappánsaban csak az "érted kínozlak, nem ellened, nem érted?!" sorral lehet leírni, egy következő alkalommal elemzem részletesen.