Mérleg és Nyilas

Kissé megkésve, de beszereztük újszölöttgondozási eszköztárunk egyik legfontosabbnak ígérkező kütyüjét: a mérleget. Mint látható, a Zeitgeisttel radikálisan szembehelyezkedve, megbízhatatlan digitális gadget helyett egy gyönyörű, klasszikus tolósúlyos, mechanikus batárt válaszottunk.



A kölcsönzőt már régen kiszúrtam: egykor ott vettem az e blog fejlécének fotóján is látható zseniális célszerszámot, a krokodilcsipeszekkel, stabilizáló csavarokkal bőségesen ellátott, órás- vagy forrasztó-nagyítót. Akkor figyeltem fel arra a különös tényre, hogy az öt méter belmagasságú "szaküzlet" mélyén padlótól plafonig állnak a klasszikus babamérlegek, mérhetetlen mennyiségben. És már akkor tudtam: nekünk ilyen lesz. Nem kellenek a pittyegő, kuttyogó, programozható, hatsebességes, nagyfelbontású, távirányítós digitális csodák, negyvenhét oldalas használati útmutatóval. Nem. A gyönyörű rítus kell, súlytologatás, tárázás, billegtetés, a masszív acélcsúszka diszkrét kattogása a mérősín rovátkáiban. A kis hommelette-tel kiegészült kis családunknak pont egy ilyen Tag Heuer-szépségű szerkezetre van szüksége.

A szaküzletben alig akartak hinni a fülüknek. "Sajnos nincs digitális mérlegünk" - ismételték el többször is, amikor a műszerbérlés után érdeklődtem. Nehezen fogták fel, hogy mechanikus babamérlegért jöttem. Amikor az idősödő, flanellinges, overallos szaki megbizonyosodott arról, hogy nem vagyok őrült, felbátorodott: "Ezek az igazi mérlegek! De ma már mindenki olyat keres, ami még a gyerek nevét is megmondja." Nyilvánvaló volt, hogy hónapok, ha nem évek óta e sorok írója az első, aki mérleget kölcsönöz tőlük.

Ez végérvényesen bebizonyosodott, amikor itthon darabokra szedtem a készüléket, hogy egy kicsit kipucoljam. Bár a kölcsönszerződésben ott virított a következő mondat: "A kölcsönárut üzemképes, tiszta állapotban vettem bérbe, és a bérleti tárgyra vonatkozó használati útmutató szerint fogom használni.", a "kölcsönáru" belsejében lerakódott, vastag masszává összeállt por ékesen árulkodott arról, hogy mérlegünket utoljára a szerelőszalagon olajozták. De nem baj, az élmény mindent megért, főleg ha hozzávesszük, hogy negyed évre 2500 forint volt a bérleti díj.

Estére tehát ott pompázott a nagyszerű, a Magyar Mérlegárugyár biztos kezű szakemberei által a hatvanas években összerakott csodás műszer, melynek precizitásához talán csak az itt található dolgok közelítenek. Úgyhogy gyorsan meg is ejtettük a kis hommelette első itthoni mázsálását, melynek eredménye világosan leolvasható a fenti képről: 4050 gramm, a lelkes újszülött pár nap alatt visszahízta a kórházban elvesztegetett sokszáz grammokat.