Befürdés

Örömmel közölhetem, végérvényesen bebizonyosodott, hogy elkövettük rövid szülői pályafutásunk első súlyos pedagopraktikai hibáját: kíméletlenül elcsesztük a fürdetés metodikáját. És hogy miből vonom le e kegyetlen következtetést: egy hónap alatt lényegében egyetlen alkalom sem múlt el szívet és dobhártyát tépő sikoltozás nékül, úgyhogy joggal tehetem felelőssé magunkat. Itt az ideje levonni a tanulságokat, hinni Istenben és szárazon tartani a puskaport, ha már a gyereket be kell nedvesíteni... Figyelmeztetés gyenge idegzetű kezdő anyáknak, óvatosan lapozzanak, belül sokkoló képek!

Szóval megpróbálom feltárni, hol is szúrhattuk el a dolgot. Az elszúrás annál is fájóbb, mert - annyi más, nem kifejezetten otthon lébecoló apukához hasonlóan - számomra, illetve kis családunk számára is nyilvánvaló volt, hogy az esti fürdetés kulcskérdés. Tulajdonképpen majdhogynem az egyetlen lehetőség a klasszikus familiáris együttlétre, arról nem is beszélve, hogy Európa egyik legfaszább fürővárosának polgáraiként kötelességünknek éreztük a családi fürdőkultúra ápolását. Nagyon neki is készültünk, eléggé kiképeztük magunkat lavoteoretikailag (vagy hogyan nevezik szakszerűen a fürdéselméletet). Lakótársam családjának kincsei közül került ide egy szuper csúszásbiztos gyerekkád is (ez egy olyasfajta formatervezett tárgy, aminek a közepén egy kitüremkedő elem megtámasztja a gyermek alfelét, és két vidám könyöklő is szolgálja a kényelmet, az egész közelíti egy Chippendale minőségét és egy Breuer-bútor zsenialitását). Professzionális gyermekfürdetés-advisor is rendelkezésre állt lakótársam édesanyjának személyében (4 gyerek+6 unoka+1 dédunoka+legalább 10 év szülésznővéri gyakorlat). Egyszóval nagyon bekészültünk. Épp ezért lett rendkívül fájó, hogy az ifjú hommelette az elmúlt majd' egy hónap lényegében összes fürdetését végigbőgte.

Háromnaposan, november 26-án, az első otthoni fürdetéskor még nem tulajdonítottunk jelentőséget a dolognak, bár a lelkes hommelette által rendezett hajcihő intenzitásából már sejthettük volna a következményeket:



Egy nappal később sem csitul a lendület.



November 28. A helyzet csak fokozódik. Az ifjú hommelette döbbenetes kétségbeesésbe zuhan a "fürdés" szó hallatán. A vízcsobogás azonnali dührohamot vált ki belőle. A hangerőtől megrepednek az Újlaki templom harangjai.



Csak arra az időre hallgat el, amíg erőskezű édesapja kicsit megszorongatja, hogy lemoshassa a hátát.



És ugyanez a helyzet november 29-én...



...illetve 30-án.



Azzal a kis különbséggel, hogy immár a törlőlepedőt is telizokogja. Eddig csak a kádban bömbölt, ettől kezdve már a frottírban is.



És a dolgok nem változnak december elsején sem...



és persze majdnem egy hónap után, tegnap is ez volt a helyzet.



Nos, három hétnyi gyászos este végleg meggyőzött minket, hogy ez így nem mehet tovább. Próbáltuk felderíteni, hogy hol rontottuk el, és a következőkre jutottunk:

a) nem mi rontottuk el, hanem a szülészeten szúrtak el valamit a nővérek. Vizet nyelt, vagy túl hideg vagy túl meleg vízbe rakták (bár ún. "bababarát" kórházban voltunk, a fürdetéshez központilag le kellett adni a gyereket). Mivel ez a legkönnyebb, felelősségáthárító magyarázat, gyorsan elvetettük.

b) az első fürdetésnél nem volt megfelelő a hőfok. Ez teljesen valószínűtlen, ízléses kék vízilovat formázó műanyag kádhőmérőnk professzionális segédeszközként nem enged hibát.

c) vizet nyelt. Kizárt.

d) túl hirtelen raktuk a gyermeket a vízbe. Azt hiszem, ez a legvalószínűbb megoldás.

Minden szakkönyv egyetért abban a kérdésben, hogy az első fürdetés kulcsfontosságú a továbbiak szempontjából. Ifjú hommelette-ünk növekedésének e zsenge, korai szakaszában a fürdetés az egyik legintenzívebb benyomás, ami érheti, élményvilágában egyszerre utal vissza az anyaméh ismerős közegére és tölti el bizonytalansággal új környezetében. Ha az első fürdetés során kellemetlen élményeket szerez, azokat igen nehéz felülírni. Úgy tűnik, hommelette-ünk első (vagy első pár) fürdetését eléggé elcseszerintettük, valószínűleg azzal, hogy hanyatt és hirtelen pakoltuk bele a vízbe. Mentségünk csupán annyi, hogy 1) életemben először fürdetek gyereket, és örülök, hogy találok rajta olyan fogást, amivel nem töröm össze, ugyanakkor nem csúszik ki a kezemből; 2) a gyerekfürdetés mozgássora bonyolultságában és kifinomultságában kb. a Fabergé-tojások elkészítéséhez vagy egy űrsikló-landoláshoz hasonlít: figyelj a köldökcsonkra, figyelj a fülére, figyelj, hogy meg ne csússzon, figyelj, hogy ne nyeljen vizet, figyelj, hogy ne hűljönk ki a víz, figyelj, hogy ne fázzon meg, hogy mindenütt megmosd, hogy ne rúgja ki magát elegánsan a kezedből és így tovább, a végtelenségig...

Nincs más hátra, mint ismét a szakkönyvekhez fordulni, melyek nagyszerű tanácsokkal szolgálnak: pár nap kihagyás után újrakezdeni a fürdést, finoman, óvatosan, nagyon figyelve arra, hogy mi borítja ki. Mármint a gyereket, nem a fürdővizet.