2008. április 29., kedd

Békés Pál dedikál

Lakótársi közösségünk a vasárnap reggelire elfogyasztott spárgás-lágytojásos varázslat után egy emberként gondolta úgy, hogy a délutánt az ifjú hommelette korai kulturálódásának szenteljük, és legalább azt feltérképezzük, hogy milyen művelődési lehetőségei lesznek úgy négy-öt év múlva. Kiruccantunk tehát a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ahol a szervezők legnagyobb dicsőségére komplett gyerekkönyvkiadó-szekció foglalta el méltó helyét a Millenáris Fogadójában. Nézzük tehát, miben reménykedhetnek a kisgyermekes szülők, ha letapasztott szemüveges, vérszegény, görbe hátú könyvmolyt nevelnének utódjukból.

Mindenekelőtt: némi bizsergő öröm járta át a lakótársi különítményt, amikor leszurkolva a fejenként 600 forintos belépőjegy árát belépett a Fogadóba. Mert az már a kezdetekkor nyilvánvaló volt, hogy egy ifjú hommelette-tel felszerelkezve nem fogjuk bejárni az egész fesztivált, mármint a felnőtt-szépirodalmi-tudományos és egyéb részlegeit, de a gyerekkönyves nyüzsgés bőségesen kárpótolt az elmaradt élményekért. Kutyafuttában kb. 25 kiadót számoltam össze, brutális mennyiségű kiadvánnyal, és ami a legmeglepőbb: első pillantásra látszott, hogy a nyomorú, fantáziátlan és érdektelen habos-rózsaszín világ erős defenzívában van. Az igazság az, hogy be kellett látnom: a körülményekhez képest marha erős a hazai gyerekkönyvkiadás.

És ez nem csupán a fordítások-magyarítások miatt van így. Mert bár itt volt az Egmont jóvoltából a teljes Thomas és a Tűzoltó Sam első része és a Hit Entertainment pár más figurája (mondjuk olyan gyikos szürgiccsek mellett, mint a Disney drámai királykisasszony-kifestői), és a Pagony jóvoltából a hiperzseniális szlovén illusztrátor, Lila Prap két kulcsműve, vagy legnagyobb meglepetésemre (és teljes értetlenségemre) a Műszaki Könyvkiadó (!) jóvoltából Gaia Volpicelli bűbájos sorozata, az Állati természet, ami annyira friss magyarul, hogy még a kiadó oldalán sincs fenn, no meg a Liliput jóvoltából a Tesz-vesz sorozat - szóval ezek mellett a magyar szerzőknek sem kell szégyenkezniük.

Régi klasszikusokra dobbant meg a szívem: Varga Katalin alapvető nyelvtani kalandregényétől, az Én, Te, Ő-től a Károlyi Amy által szerkesztett Weöres-Károlyi gyerekvers-gyűjteményig volt itt mindenféle jóság. A prímet persze a Pagony vitte, finom ízlésű, eredeti világú remek kiadványai, mindenekelőtt Bartos Erika lakótársi körökben kultstátuszt kivívott munkái vagy Marék Veronika klasszikusai megkerülhetetlen gyermekszórakoztatási eszközök, különösen, ha leánygyermekről van szó. Úgyhogy elég lelkesen tébláboltunk a pavilonok között, és még az sem lombozott le minket, hogy 0-12 hónapos csecsszopók számára alig volt valami - azaz mi olyan "könyvet" kerestünk hiábavalóan, ami színes, zörgős, textilből van, és mindezek tetejébe nyálálló, merthogy az ifjú hommelette, zsenge korából adódóan még a szájával olvas, méghozzá oly közvetlen módon, hogy a kiválasztott köteteket kultúrára éhes rágcsálóként egyszerűen begyűri a képébe.

Az enteriőr legtávolabbi csücskében, egy apró, megosztott stand egyik felénél viszont óriási meglepetés ért: boldogult ifjúkorom egyik nagyra becsült szerzőjét, A kétbalkezes varázsló című kulcsregény alkotóját fedeztem fel, amint egy láthatóan kiadófőnök-, illetve egy láthatóan illusztrátor-kinézetű személlyel ücsörög, mit sem zavartatva magát a nyüzsgéstől. Hamar kiderült, hogy voltaképpen dedikálásról van szó, Békés Pál (mert ő a nagyra becsült szerző), Szabó Levente (mert ő volt az illusztrátor-kinézetű) társaságában várta a rajongókat a Lomtalanítás a Fehérlófia utcában megjelenése alkalmából. És ha már beszélgetésbe elegyedtünk - mert nagy roham, ezt el kell ismernem, nem volt -, hamar kiderítettük, hogy egy friss, apró kiadó, a Csodaceruza egyik első megjelenéséről van szó. Mi több, az is kiderült, hogy létezik egy folyóirat, a Csodaceruza, ami kifejezetten gyerekirodalommal, azon belül is elsősorban illusztrációkkal és illusztrátorokkal foglalkozik - nemcsak, hogy létezik, de már hetedik évfolyamánál tart, jómagam meg szégyenszemre még csak nem is hallottam róla.

Kihasználva az ifjú hommelette mélyalvását, suttyomban meg is vásároltuk a kötetet sőt, dedikáltattuk is. Belátván, hogy egy öthónapos csecsemőnek még korai progresszív grafikájú tanmesével kedveskedni, jócskán posztdatáltattuk a művet, egészen 2014 karácsonyáig - hatéves korában bizonyára jobban fogja értékelni, addig meg majd dugdossuk az almáriumban...


6 megjegyzés:

  1. Ez a Szabo Levente ez a Frakk rajzoloja?

    VálaszTörlés
  2. Mit mondjak? Mélyálom a könyvvásáron.

    Valahogy az az érzésem van, h. vihar előtti csendben élitek életeteket, kicsit olyanok vagytok, mint Apponyi a párizsi béketárgyaláson, elegáns, decens és nem evilági. A Bella hamarosan majd iszonyú élvezettel fogja a Parlamentre kacsingatva kirángatni a nagymama kedvenc hibuszkuszát vagy leánderjét, avagy éppen kicsiny édes homlokát aprólékos figyelemmel belenyomni a kaktuszba. Vince homlokában egy kaktusztüske éppen három hétig lakott, Jana homlokán meg kb. fél éve állandóan zöld-lila foltok vannak, mintha a Trainspotting gyerekhőse lenne szegény.

    Watch out, baby, watch out!

    VálaszTörlés
  3. Nem hiszem, ez a Szabó Levente eléggé fiatal.

    VálaszTörlés
  4. 1) Dehogyis a Frakké, az Várnai György volt!

    2) A vihar előtti csendről: jaja, értem én, bár ez nem vihar előtti csend, mert a "vihar" nem hirtelen jön. Én lenyűgözve nézem, ahogy napról napra, szinte óráról órára bővíti az életterét, párhuzamosan motoros és kognitív képességeinek fejlődésével.

    És ahogy az élettér bővül, ahogy egyre kifinomultabbak az érzékszervei, a mozgása, a kifejezőeszközei, úgy kezdi el érvényesíteni az akaratát is. Én pl. pár napja érzékelem csupán, hogy immár nem csak elemi szükségleteinek kielégítéséért (evés, alvás, fájdalom megszüntetése) patáliázik, hanem olyasmikért is, hogy ha túl távol van egy játék és nem éri el, vagy hasról nem tud hanytt fordulni vagy egyszerűen unatkozik.

    De ez hosszú folyamat, szerintem van idő felkészülni. Mert tudom, harc lesz, kíméletlen és gyilkos állóháború, amiben nem ejtenek foglyokat. De - Apponyis metaforáddal élve - mi nem engedjük mindenféle jöttment Jásziknak és Károlyiknak, hogy ránk szabadítsák a szabadelvű káoszt!

    VálaszTörlés
  5. Pedig a cimlapon a lepkeket fogdoso vizilonak (vagy lonak?) a labai ugyanolyan szerencsetlenul es ertelmetlenul vannak a torzsehez biggyesztve mint Szerenkee es Lukreciae. Valaki errol meg egy muveszettorteneti disszertaciot fog irni...

    VálaszTörlés
  6. Az nem víziló, hanem borz (Meles meles).

    VálaszTörlés