2008. június 24., kedd

A mi uccánk

A mi uccánk olyan ucca, ahol vidám nyári záporok után szélesen hömpölyög az áradat. A mi pátriánk olyan pátria, ami mindig tud kalandtúra-meglepetésekkel szolgálni. Újlakon az élet csupa izgalom, és egy békés, polgári vasárnap délutáni séta is bármikor magas hőfokon izzó, életveszélyes túlélőtúrává változhat. Haláltmegvető apai bátorság, elkeseredett küzdelem az elszabadult elemekkel, sorsát beletörődve tűrő gyermek és remegő kezű anyuka. Csak erős idegzetűeknek.

A mi uccánk olyan ucca, ami a Hármashatárhegy déli vizgyűjtőjéhez tartozik. Erre szabadul el Csatárka, Pálvölgy, Szemlőhegy, József-hegy és a Rózsadomb nagy részének vize. Lakótársi közösségünk alig fél éve költözött a mi uccánkba, ez volt az első nyári záporunk, így aztán meglehetős meglepetésként ért minket, amikor némi megázással tarkított laza polgári sétákból visszaérve ez a látvány fogadott minket a mi uccánkban:



Talán a kissé pixeles felvételből is látszik a tényállás: hat méter széles, járdától járdáig tartó, padkáig érő sebesfolyású áradat, amolyan Discovery Channeles, Defenderes, Elza kölykeis szafarifíling, és ójaj!, a mi kis lakásunk az utca túloldalán van. Utoljára a Biharban láttam ehhez hasonlót boldogult ifjúkoromban, akkor boldogan tapicskoltunk a combközépig érő vízben. Apuka lába most sem remegett meg, kézbe kapta elsőszülöttjét és heroikus, még inkább titanikus elszántsággal átkelésbe kezdett. Anyuka keze viszont annál inkább remegett, úgyhogy e hőstettről mozgókép nem született, csak egy sokatmondó fotó:



Nagyon helyes, tanuld meg, drága hommelette-em, az élet csupa kihívás és kaland!

2 megjegyzés:

  1. klerikalis mindent tudo csavo2008. június 24. 18:30

    Szent Kristof a kisdeddel...

    VálaszTörlés
  2. Nahát, ez eddig eszembe sem jutott, pedig templomtoronyra látunk a konyhaablakból.

    Csak az én attribútumom bot helyett az Antiochiai Nagy Szent Pelenkahordozó Táska, ami eltüntet minden Szennyet...

    VálaszTörlés