Tulajdonképpen kész csoda, hogy az ifjú hommelette makkegészségesen kibekkelt hét és fél hónapot, legalábbis én születése óta remegve készülök arra az estére, amikor lázrózsás kisdedet kell hűtőfürdőztetni egész éjszaka. Ez szerencsére eddig nem következett be, aminek valószínűleg három oka van: az anyatej, az anyatej és az anyatej. Amióta láttam, hogy esténként két csepp anyatej hogyan mulasztja el három nap alatt egyhetes újszülöttünk kórházban szerzett könnycsatorna-gyulladását (lám-lám, nem mondtam igazat az imént, mégis volt beteg a kisded), azóta az anyatejet egyértelműen a biológia csodájának tartom. Külsőleg, belsőleg, szopva, cseppentve, ecsetelve, mindig megbízhatóan hozza a csúcsminőséget.
Már-már kezdtünk elkényelmesedni, úgyhogy épp időben érkezett a figyelmeztetés egy szörcsögő, forró homlokú, orrfolyásos, aludni képtelen kisded képében. Az aggódó szülők pedig bevetették a modern orvostudomány minden elképzelhető praktikáját. Bár - most már talán nyugodtan mondhatom - egy igen enyhe lefolyású takonypócsággal álltunk szemben, előkerültek a trükkök, a műszerek és a célszerszámok, a kezdő apa meg döbbenten szemléli, hogy miféle nagyszerű szerkezeteket ötöl ki a gyermek-egészségipar, hogy a szülőket a mértéktelen gondoskodás hamis illúziójába ringassa.
Lássuk, mivel szerelkezik fel az előrelátó szülő:
1) orrszívó. Ez a valószínűleg minden gyermekes által mélyen tisztelt kultusztárgy, aminek az egyik végét a porszívó gégecsövére kell felhelyezni, a másik, tölcsérszerűen összeszűkülő toldalékával pedig a gyermek orrlyukába kell felhatolni. 1200 watt dübörög és szívja le a - mit szépítsük - takonyt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a látvány és a hanghatások sokkal durvábbak, mint a valós élmény, amikor a kezdő apuka kipróbálta, egész kellemes benyomásokat szerzett (na jó, addikt azért nem lett): az orrszívó barátságosan csiklandozta homloküregét, az arccsonttól hátra, egészen a cerebellumig. Ez biztos a gyereknek is érdekes élmény.
2) a legkülönbözőbb adagolók. Bár a kezdő apuka rövid és dicstelen reklámügynökségi pályafutása során legalább tizenöt gyógyszercsomagoláshoz készített kreatívot, amelyek mindegyike azzal büszkélkedett, hogy "forradalmi újítás a hatóanyag-adagolásban", még őt is meglepi az egészségügyi formatervezők találékonysága. Az aktuális csodaszerhez, a Nurofenhez, ehhez az édeskés, málna- és narancsízű változatban is kapható gyulladáscsökkentő, láz- és fájdalomcsillapítóhoz például ízléses fecskendőt adnak. Az igazi trouvaille azonban nem ez, hanem az, hogy a fecskendőt bele lehet szorítani az üvegcse kupakjába és így lehet leszívni a kellő mennyiséget - tökéletesen zárt rendszer, akár egy atomerőmű belső hűtőköre.* Használata nagyon egyszerű: az egyik kézzel lekötözzük a rendületlenül tiltakozó gyermeket és két ujjunkkal gyengéden kipeckeljük a száját, a másik kezünkkel meg gondoskodó kímélettel a képébe toljuk a fecskendőt, tartalmát meg olyan sebességgel lökjük ki belőle, hogy az utód kevesebbet köpjön ki, mint amennyit lenyel. Elárulom, ez nem könnyű, mert a) egy gyerek mindig gyorsabb; b) sokkal inkább nem akarja lenyelni, mint amennyire mi akarjuk, hogy lenyelje.
3) a legkülönbözőbb fiolák, üvegcsék, cseppentők és egyéb gadgetek. Jelentős apai kudarcként könyvelem el, hogy ezek használatában és alkalmazásában végérvényesen elvesztettem a fonalat. Drága lakótársam csalhatatlan anyai ösztönnel igazodik el az apró tégelyek és fiolák birodalmában (persze neki könnyű - ő egy életen át gyakorolta magát az illatszergyártók végtelen mennyiségű termékmintáján). Vigantol, Cebion, Nasivin - ez komolyan úgy hangzik, mintha a Szpartak Moszkva internacionalista támadósora vagy egy legendás hetvenes évekbeli rigai dzsessztrió lenne - számomra egyszerűen megjegyezhetetlen.
4) és persze a hőmérő, aminek megvan az a sajátos tulajdonsága, hogy bármilyen drága és szupergyors is, az izgő-mozgó gyermek fenekében tartva egy örökkévalóság, amíg megjelenik a kijelzőn a testhőmérséklet. Meggyőződésem, hogy a hőmérő a leghatásosabb ellenszer bármilyen lázzal járó betegségre. Nyilvánvaló, hogy az ifjú hommelette arra gondol: inkább nincs lázam, csak azzal az izével még egyszer ne!
Ami tény, hogy a Nurofen tényleg elég hatásos valami, három nap kíméletlen fecskendezés után gyermekünk láztalannak nyilváníttatott. Tünetmentesnek is, leszámítva azt az apróságot, hogy tündibündi gügyögése leginkább egy csatornafedélen csúszkáló fémfűrészre emlékeztet. No de nem baj, a szomszédok megkapják a magukét, csattanós lakótársi választ a végeláthatatlan vasárnap délutáni flexezésekre.
A gyógyítás gyakorlati menetének leírásához pedig idemásolom kedves lakótársam vendégszövegét, amivel megtiszteli ezt a blogot:
"A takonypócság teljesen killer, mert először tengerisós oldatot vagy orrspray-t kell tolni az orrába. Ez is lehetetlen durva küzdés nélkül. Aztán jöhet az porszívós orrszívó (arra kell gondolni, hogy nem fáj neki), itt érdemes ketten lefogni a gyermeket, mert a sós víztől nem lehet baja, de ez egy műanyag izé, amit az orrlyukába kell tolni. Mindezek után jöhet az orrcsepp, amit ha ezek után sikerül benyomni (minimum lefogás vagy szoptatás közben trükközés, de ez utóbbi nem szép dolog), akkor garantáltan kap levegőt a csemete, viszont valóban gyűlöl és kérdéses, bízik-e még valaha a szülőben."
Egyszóval: gyermekük visszanyeri egészségét, de végleg elveszti bizalmát. A tapasztalatok alapján megfogalmazhatjuk a házi gyerekgyógyítás első Lakótárs-paradoxonját: minél inkább gondoskodsz a gyermekedről, annál inkább elveszted a bizalmát. Szerető szörcsögő vs. Gyógyult gyanakvó. Nem túl fényes kilátások.
Öröm az ürömben, hogy örökmozgó omlettkénket annyira lelassította a betegség, hogy végre elkészíthettem róla életem fotósorozatát. Erre normális körülmények között nem kerülhetett volna sor.
(A koszos parketta fölött kéretik nagyvonalúan elsiklani, majd alkalomadtán kiretusálom. Fotosoppal persze, nem porszívóval...)
*Később rájöttem a zárt rendszer értelmére. Annyi e gyors lefolyású takonypócság alatt is kiderült, hogy a gyerek vírusos betegsége azt jelenti, hogy az egész család beteg. (Nagyon mókás azt látni, ahogy egy takonypóc anya meg egy takonypóc apa próbál segíteni takonypóc utódján.) A zárt rendszer azért kell, hogy a lehető legkisebbre csökkenjen az újrafertőződés veszélye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése