Bölcsődemóka 1.

A kezdő apuka, bármilyen nonszensznek is tartja, hogy ezen a nyáron kell nekikezdeni a jövő év szeptemberében esedékes bölcsődei beiratkozásnak, kénytelen elfogadni a tényt. Ezért aztán az utódot bevégtuk a járókába, felé sem néztünk egy hétig, és lakótársammal felmértük szűkebb pátriánk bölcsődeviszonyait. Talán nem okoz meglepetést, ha azt mondom: siralmasak. Rövid áttekintés az észak-budai bölcsődehelyzetről.

Első lépésként megvizsgáltuk, hogy egyáltalán mi is jöhet szóba. A végeredményt a Google-rajongó apuka ügyes kis térképbe rendezte remélve, hogy esetleg más, gyermekkel megvert környékbeli sorstársak is hasznos információkat merítenek belőle, íme:


Nagyobb térképre váltás

Pirossal a lakótársi közösséget érintő második kerületi bölcsődék, kékkel az igen közel lévő harmadik kerületiek, az a cuki zöld pedig az egyetlen szóba jöhető első kerületit jelenti, ami útba esik apuka munkahelye felé. Az ízléses pöttyök az önkormányzati fenntartású (tehát nem fizetős) bölcsődéket jelölik, a teli buborákok pedig az alapítványi-magán fenntartásúakat.

Az első szembeötlő dolog az, hogy egykor milyen okosan választottunk lakóhelyet: gondosan bölcsődementesített körzetben sikerült költöznünk, a legközelebbi kerületi bölcsőde 2,3 km-re van, és pokoli tömegközlekedési viszonyok között érhető csak el. Naponta öt kilométer gyaloglás egy huszonkét hónapos kisdeddel - fényes kilátások. Ez még talán a mi kis omlettkénk legendásan izmos vádliját is megterhelné.

Vicces, hogy az egész második kerületben négy darab önkormányzati bölcsőde van, összesen 240 férőhellyel. Ezt már első pillantásra is drámaian kevésnek tartottam, és gyanúm a konzultációk során be is igazolódott: minden illetékes kulturáltan, de félreérthetetlenül jelezte, hogy utódunk jövő szeptemberben nagyobb eséllyel kerül be időközi választások során megszavazott független képviselőként az Országgyűlésbe, mint bármelyik körzeti bölcsődébe.

Az állandó közlekedési útvonalaim egyikén fekvő intézmény vezetője közölte, hogy ők "nem gyereklerakat". A másik, negyven férőhelyes bölcsődében ugyan utódunk felkerült a semmire sem jogosító várólistára, tizennyolcadikként (tizennégy hónappal a beiratkozás előtt!), de az igazgató kedvesen tudtomra adta, hogy semmirekellő gyermekünk bizonyosan nem fog beférni a keretbe. Ugyanis a gyermekvédelmi törvény, meg egy halom vonatkozó jogszabály értelmében a rászorulók, tehát az egyedülálló vagy három gyermeknél többet nevelő szülők és hasonló lelkek gyermekei - hozzáteszem: teljesen jogosan - elsőbbséget élveznek. Emellett a vezető lelkesen érdeklődött a közelben állomásozó nagymamák száma iránt - nem sétáltam bele a csapdába, és szívszaggatóan siránkozni kezdtem, hogy milyen nehéz is távoli messzeségben lévő nagyszülőkkel bonyolítani a gyermekfelügyeletet.

Nagyon izgalmas dolgokat tudtam meg egyébként a környék bölcsődeviszonyairól és az önkormányzat mélyen átgondolt és bölcsen előrelátó intézménypolitikájáról. E műhelytitkokról majd egy kicsit később, hiszen a bölcsőde-saga bizonyosan folytatódik, a következő epizódban Jack Bauer 24 óra alatt végigjárja a második kerület összes alapítványi bölcsődéjét, és megpróbálja felkutatni a terroristák által ravaszul elrejtett utolsó férőhelyet.