2008. július 9., szerda

Bölcsődemóka 1.

A kezdő apuka, bármilyen nonszensznek is tartja, hogy ezen a nyáron kell nekikezdeni a jövő év szeptemberében esedékes bölcsődei beiratkozásnak, kénytelen elfogadni a tényt. Ezért aztán az utódot bevégtuk a járókába, felé sem néztünk egy hétig, és lakótársammal felmértük szűkebb pátriánk bölcsődeviszonyait. Talán nem okoz meglepetést, ha azt mondom: siralmasak. Rövid áttekintés az észak-budai bölcsődehelyzetről.

Első lépésként megvizsgáltuk, hogy egyáltalán mi is jöhet szóba. A végeredményt a Google-rajongó apuka ügyes kis térképbe rendezte remélve, hogy esetleg más, gyermekkel megvert környékbeli sorstársak is hasznos információkat merítenek belőle, íme:


Nagyobb térképre váltás

Pirossal a lakótársi közösséget érintő második kerületi bölcsődék, kékkel az igen közel lévő harmadik kerületiek, az a cuki zöld pedig az egyetlen szóba jöhető első kerületit jelenti, ami útba esik apuka munkahelye felé. Az ízléses pöttyök az önkormányzati fenntartású (tehát nem fizetős) bölcsődéket jelölik, a teli buborákok pedig az alapítványi-magán fenntartásúakat.

Az első szembeötlő dolog az, hogy egykor milyen okosan választottunk lakóhelyet: gondosan bölcsődementesített körzetben sikerült költöznünk, a legközelebbi kerületi bölcsőde 2,3 km-re van, és pokoli tömegközlekedési viszonyok között érhető csak el. Naponta öt kilométer gyaloglás egy huszonkét hónapos kisdeddel - fényes kilátások. Ez még talán a mi kis omlettkénk legendásan izmos vádliját is megterhelné.

Vicces, hogy az egész második kerületben négy darab önkormányzati bölcsőde van, összesen 240 férőhellyel. Ezt már első pillantásra is drámaian kevésnek tartottam, és gyanúm a konzultációk során be is igazolódott: minden illetékes kulturáltan, de félreérthetetlenül jelezte, hogy utódunk jövő szeptemberben nagyobb eséllyel kerül be időközi választások során megszavazott független képviselőként az Országgyűlésbe, mint bármelyik körzeti bölcsődébe.

Az állandó közlekedési útvonalaim egyikén fekvő intézmény vezetője közölte, hogy ők "nem gyereklerakat". A másik, negyven férőhelyes bölcsődében ugyan utódunk felkerült a semmire sem jogosító várólistára, tizennyolcadikként (tizennégy hónappal a beiratkozás előtt!), de az igazgató kedvesen tudtomra adta, hogy semmirekellő gyermekünk bizonyosan nem fog beférni a keretbe. Ugyanis a gyermekvédelmi törvény, meg egy halom
vonatkozó jogszabály értelmében a rászorulók, tehát az egyedülálló vagy három gyermeknél többet nevelő szülők és hasonló lelkek gyermekei - hozzáteszem: teljesen jogosan - elsőbbséget élveznek. Emellett a vezető lelkesen érdeklődött a közelben állomásozó nagymamák száma iránt - nem sétáltam bele a csapdába, és szívszaggatóan siránkozni kezdtem, hogy milyen nehéz is távoli messzeségben lévő nagyszülőkkel bonyolítani a gyermekfelügyeletet.

Nagyon izgalmas dolgokat tudtam meg egyébként a környék bölcsődeviszonyairól és az önkormányzat mélyen átgondolt és bölcsen előrelátó intézménypolitikájáról. E műhelytitkokról majd egy kicsit később, hiszen a bölcsőde-saga bizonyosan folytatódik, a következő epizódban Jack Bauer 24 óra alatt végigjárja a második kerület összes alapítványi bölcsődéjét, és megpróbálja felkutatni a terroristák által ravaszul elrejtett utolsó férőhelyet.

6 megjegyzés:

  1. A bölcsödei ügy tényleg elég munkás dolog. Nálunk már a második gyermek kerül be szerencsére a bölcsibe, s ráadásul ugyanabba. De a bekerülés egyrészt nagyon pénzut jelent (ti. fizetős, óradíjas vigyázásra került be), másrészt rendkívül sok személyes beejlentkezést és lobbizást igényel, ami becsületére lehet egy brüsszeli EU lobbistának is, mármint módszertanát tekintve.

    A bölcsi-projekthez alapvető céleszköz a lábbal hajtható műanyag motor, ami egyes ismerőseink szerint tiszta Hungaricum, volt, aki kettőt is vitt Minesotába a gyerekeinek. A bölcsi kiválasztásánál hasznos a motorhoz társítható kisebb lejtő, ahol a gyermek nem esik nagyon nagyot, és a szülő is szusszanhat egyet a "nagy rohanásban".

    Amúgy az egész bölcsi vadászat jó előkészítése a tényleges intézményesülés folyamatának, ahol az állam láthatalan folyondárai átszövik gyermekünk létezését úgy, hogy még mi is belegabalyodunk. Kénytelen-kelletlen sokkal többet ismerünk meg a saját társadalmi környezetünkből, mint egy-egy népszabi/magyarnemzet hétvégi pszeudo-szoció riportjában.

    VálaszTörlés
  2. A lobbizásról: eddigi tapasztalataim alapján nincs Brüsszelben olyan EU-pénzforrás, amit szigorúbb elbírálás alapján osztanának el és amihez nehezebb lenne hozzájutni, mint itt egy bölcsődei helyhez.

    Persze a tét is nagyobb: ki a fenét érdekel, hogy Budapesten lesz az EIT központja, ha nem tudja benyomni a gyerekét a kerületi bölcsődébe?

    VálaszTörlés
  3. Ja, és: tényleg mélyen foglalkoztathat engem ez a bölcsődeügy, mert ma például azt álmodtam, hogy óriási felháborodás tört ki, amiért a törvénybe bekerült egy paragrafus, miszerint "a bölcsődei felvételből kizárható az a gyermek, akinek otthonában nyúl- és galambfeldolgozást folytatnak".

    Tényleg ezt álmodtam, szóról szóra.

    VálaszTörlés
  4. Na ne idegesitsetek. Hannaval a szuletese elott joval jelentkeztunk helyekre, es Syracuse-ban nem kerult be Vancouverben meg meg mindig csak varolistan vagyunk. Es itt persze minden fizetos (1500 dollar/ho korul). Itt ugye az az elgondolas, hogy az anyuka otthon marad a gyerekkel, mig az apuka penzt keres. Ugyhogy ehhez kepest Budapest egy alom.

    VálaszTörlés
  5. Dudus, mikor lesztek itthon? Kozos gyereklegeltetes a margitszigeten?

    Tegnap voltunk csigát gyűjteni Újlakon, Bella istenien tud lógni az anyján, aki remek csigataláló! A kislány (ti. Bella) tiszta bölcsis már! Úgyhogy fel a fejjel!

    VálaszTörlés
  6. 1500$, te viccelsz!? Mocskos kapitalisták! Esetleg egy ösztöndíj Kubába?

    A csigákról: ugye, milyen jó, hogy feneketlen lustaságomban nem nyírtam füvet? Esetleg készíts pár fotót az ekészítéséről, örömmel látnék egy csigafőzős vendégposztot itt a blogban.

    VálaszTörlés