Darwin még mindig kísért

Alig pár nappal azután, hogy gyermekünk nem elhanyagolható ugrást tett az egyedfejlődésben, újabb ékes bizonyítékát kaptuk az evolúciónak. A tudományos megerősítés nem vár helyről érkezett: az orvostudomány és lakótársi közösségünk találkozása a plasztikai sebészet műtőasztalán.

A bizonyítás előzményeihez tartozik, hogy tündéri omlettkénk egyetlen nyilvánvaló szépséghibája (természetesen az éjszakai randalírozásokon túl) egy, a nyakán születése óta virító rizsszemnyi szemölcs-szerűség. Most még alig látszik ki a hurkák alól, de egyértelmű volt, hogy rövid időn belül kezdeni kell vele valamit. Kedves lakótársam megelégelte a dolgot, és rajtaütésszerűen elvonszolta utódunkat a gyereksebészetre, ahol alig kétórás várakozás után meg is született a diagnózis, mely a következő, Csicseró és Pázmány Péter legszebb kifejezéseit ötvöző szövegből állt:

Nyakán terime? St: A jugulum felett a kp. vonalban a bőrből kiemelkedő porcot is tartalmazó kb. félborsónyi mobilis reactiomentes környezetű branchiogen rudimentum. Dg: Cartilago branchiogenica reg. suprajugularis colli."

A veretes szöveg lényege, hogy az ifjú hommelette nem mással büszkélkedhet, mint egy ún. kopoltyúív-fejlődési rendellenességgel (ami azért nem olyan vicces, az ilyesfajta kopoltyúív-dolgokból brutális ciszták és sipolyok tudnak kialakulni).

Egy kis okosság: ha természettudományokban páratlanul járatlan kezdő apaként jól értem, akkor az embrió öt kopoltyúívvel (vagy kopoltyúív-párral?) és az ezekhez tartozó barázdákkal meg artériákkal kezdi az egyedfejlődést. A későbbiekben, tehát a 6. hét után e kezdetleges szervek fejlődése új irányt vesz, és ezekből fejlődik ki az állkapocs, külöböző nyaki mirigyek, a garat, az arc és a fül bizonyos csontjai stb. A lényeg: az embrionális fejlődés korai szakaszában ezek a szervek anatómiailag azonosak a halakban megtalálható kopoltyúkkal, és csak később lépnek főemlős-pályára.

Szóval drága utódunk összeszedett egy branchiogen rudimentumot, azaz kopoltyúív-csökevényt, ami még ráadásul el is porcosodott. Nincs nagy tragédia, lehetne rosszabb is a helyzet, fenyegettek már minket súlyosabb fejlődési rendellenességgel is. Mindenesetre eszembe jutott, hogy gyermekünk születése után már a kórházban megállapították, hogy - szintén enyhe fejlődési zavar - részben le van tapadva a nyelve. Ezzel akkor nem sokat foglalkoztunk, és amennyire laikusként meg tudjuk állapítani, mára már nyoma sincs, de most óhatatlanul felmerült bennem a kérdés: lehet, hogy a két dolog összefügg?

Na mindegy, az egyetlen aggasztó tény, hogy augusztus végén szike alá kell fektetni az utódot, amiben nem is a kés az aggasztó, hanem az, hogy a műtétet altatásban kell elvégezni. De ezen ráérünk majd akkor aggódni.

Ami most érdekel, innen a poszt címe is, hogy kedves kreacionisták, ha az evolúció valami sátántól való humbug, A fajok eredete meg az Antikrisztus műve, akkor mi a fenét keres a gyerekünkben egy csökevényes kopoltyúív?