Fantasztikus kezdőapai megérzéseimnek köszönhetően ezt a napot otthondolgozással töltöttem. Ebből általában semmi jó nem szokott kisülni, apuka a konyhában dühödten veri a billentyűzetet egy halom mosogatnivaló közepén, hozzá sem lehet szólni, a legkisebb pisszenésre is agresszív mormogással és rutinszerű "haggyámábékénnel" reagál. Jack Nicholson a Ragyogásban, igen.
Szegény anyuka, általában elviseli ezt a minősíthetetlen viselkedést, gondolom a "legalább együtt a család" illúziójába ringatja magát. Ezúttal azonban éles kiáltás szakította félbe elmélyült brífírási kísérleteimet, és a szobába rohanva a következő elképesztő és egyben felemelő látvány tárult a szemeim elé:
Igen, az ifjú utód álldogállt, a járóka keretébe kapaszkodva, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, tenyérbemászó képén feneketlen büszkeség. Sajnos csak egy telefonnal sikerült megörökíteni a nagy pillanatot, mire előkerült egy normális fényképezőgép, addigra a kis omlettke kollapszált, miután rájött, hogy még így sem éri el a polcon sorakozó Miles Davis-életművet.
Orulet, orulet, ooooorulet :)!!!!!!!!!!
VálaszTörlés