Animált Aleksander

E heti gyerekbigyó-körképünk egyben lakótársi filmstúdiónk debütáló filmjének világpremierje is. A fő- és címszerepben Aleksander, a K's Kids egyik remekbe szabott kutyafigurája, akinek szétszedhető-összerakható teste és az ezzel járó játékfunkciók némiképp még meghaladják omlettkénk képességeit, de azért nagy családi becsben tartjuk. Az sem elképzelhetetlen, hogy a kezdeti sikereken felbuzdulva igazi kis stoptrükk-animációs mesesorozatot rendezünk a stúdióként szolgáló gyerekszoba-parketten, némiképp megrengetve a Pixar monopolhelyzetét a piacon.

Egy standard kategóriás Pentax, egy állvány, tíz perc szabadidő, újabb tíz perc az utómunkára egy Adobe Premiere-rel és nyolc másodperc hasznos anyag. Így foglalható össze első kísérletünk. Persze a gyerekbetegségek még nyilvánvalóak, a statív kicsit inogott, a természetes fény össze-vissza változott, a mozgás is darabos kissé, de a jószándék és a szakmai hozzáértés így is süt a felvételekből. Fogadjátok szeretettel Aleksandert!



És ha már gadget-körkép, akkor néhány szó Alexander szülőcégéről, a K's Kidsről. A K's Kids-et először is - elképesztően hülye nevén túl - azért szeretjük, mert végre igazi kínai gyerekjáték-gyártóról van szó. Nem egyszerűen Kínában gyártott játékokról, hanem igazi, hamisítatlan kínai termékekről, lévén a márkatulajdonos anyavállalat, a Paka valódi hongkongi cég, amit (micsoda különös játéka a sorsnak!) 1997-ben, tehát a városállam anyaországhoz való csatlakozásának évében alapítottak.

Másodszor is azért szeretjük, mert a K's Kids remek marketinggel tökéletesen pozicionálta magát a gyerekbiznisz átláthatatlan, kaotikus világában. Azt állítja magáról, meglepő hitelességgel, hogy úgynevezett "fejlesztő játékokat" tervez és gyárt - a "fejlesztő játék" pedig köztudomásúan a XXI. század varázsigéje, szülői pénztárcákat garantáltan megnyitó Szezám, tárulj!-ja. Manapság, amikor valami különös okból kifolyólag fejlesztő játéknak neveznek minden méregdrágán árult, ugyanakkor fillérekért előállított fröccsöntött zöld négyzeten átdugható fröccsöntött piros háromszöget, igencsak érthető a K's Kids igyekezete. Némileg vissza kell vennem az iróniából, mert el kell ismernem, a K's Kids-játékok meglepően innovatívak, mégha a kezdő és felettébb kritikus apuka mindegyiken érez is valami bumfordi bénaságot és esetlenséget, bár mondjuk ez a vonat egészen sikerült darab, de például a cég csúcsmodellje, a minden elérhető gyerekjáték-díjat bezsebelt Éhes Pelikán dizájnja eléggé bénácska.

A pontosan meghatározott fejlesztőjáték-expert imidzs mellé természetesen "filozófia" is jár, amivel meg lehet győzni szerencsétlen szülőket, hogy gyermekük csakis ilyen "kéjzkidzes" cuccokkal válhat korunk Francis Baconjévé. Ezért aztán a K's Kids marketing-divíziója, gondolom, néhány züllött és csengő jüanokért mindenre kapható elvetemült gyerekpszichológus támogatásával kidolgozta a tökéletes bullshitet, a Tanulási Háromszög (Learning Triangle) fedőnevű "nagy játékelméleti megalapozást", melynek rövid összefoglalását nem átallották a YouTube-ra is feltenni: "Amikor egy baba kinyitja szemét, az tele van kíváncsisággal. A körülötte lévő világot befogadva felkészül az előtte álló életre." Íme:



Vajon melyik szülő bízik egy márkában, amelyik ilyen semmitmondó fennköltséggel képes beszélni a gyerek kognitív tevékenységéről?

A zagyva szósztól függetlenül Aleksander azért aranyos jószág, akinek minden fejlesztő feature-je eltörpül ama nagyszerű tulajdonsága mellett, hogy remekül lehet rágcsálni. ezért aztán méltónak találtatott arra, hogy kísérleti mozgóképünk főhőse legyen.