Pár év óta különös népszokássá vált, hogy nemzetünk általában úgy emlékezik jeles napjain, hogy megnyitja az Állatkert kapuit, hadd borítsák el sajátos állatfajták az utcákat, közterek kopjafás sarkait és a temetők hátsó parcelláit. A józanabbja ilyentájt szabályosan elmenekül a városból, vagy otthon ragad ipari mennyiségű bolognai mártást készíteni. Ilyentájt a kezdő apukában mindig felötlik egy vers, ami - bár nem ma íródott, hanem egy sajnálatosan ostoba társadalmi berendezkedés szánalmas ámokfutásának mélypontján - az általa ismertek közül a legtökéltesebben jellemzi "forradalmi" hagyományainkat. Emellett, noha Petri Györgytől mi sem állt távolabb, mint a gyermekekkel való értő foglalkozás, maga a tökéletes gyerekvers. Teszteltem, és működik: az ifjú hommelette boldog mosollyal jutalmazta szavalatomat.
Petri György
Petőfi tér melody
Megyünk az Agyrém-térre,
Megyünk az Agyrém-térre,
Megyünk az Agyrém-térre
Tün-
Tet-
Ni!
Megyünk az Agyrém-térre,
Megyünk az Agyrém-térre,
Megyünk az Agyrém-térre
Az Agyrém-téren
Nincs
Sem-
Mi.
No, akkor menjünk haza,
No, akkor menjünk haza,
No, akkor menjünk haza
Föl-
Ten-
Ni!
Az üres fazekakat,
Az üres fazekakat,
Az üres fazekakat
A
Gáz-
Ra!
Tegyük föl a levegőt,
Tegyük föl a levegőt,
Tegyük föl a levegőt
Meg-
Fő-
Ni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése