Csoportterápia

A kezdő apuka talán már említette, hogy lelkes tagja egy (az egymás között gyakorolt közbeszéd meglehetős brutalitása miatt kizárólag hapsikból álló) bridzstársaságnak, amely manapság ugyan jórészt szünetelteti működését, de egykor meglehetősen intenzív életet folytatott. E társaság különös jellegzetességei közé tartozott, hogy tagjai alapvető járatlanságot mutattak a királykérdések, az azokra adott válaszok, a gém- és szlemminvitek, valamint az adueloszlás esélyeinek kiszámítása területén, annál nagyobb magabiztosságról tettek tanúbizonyságot a dugóhúzó nélküli bornyitás, az alpári kocsiskáromkodások, a hullarészegen bemondott, indokolatlan négy kárós licitek és az ordenáré lejátszási hibák varázslatos világában, valamint a csapatversenyek utolsó helyének megszerzésében. A sors úgy hozta, hogy az egykori társaság jelentős része immár kezdő vagy haladó apuka - aki meg nem az, az többszörös nagybácsi, unokabáty és hasonló.

Ezért aztán a drámai színvonalú "bridzseléssel" álcázott borgőzös éjszakák erősen megritkultak. A társaság tagjait viszont továbbra is összeköti a mértéktelen alkoholfogyasztás iránt érzett feltétlen hódolat, ezért minden lehetséges alkalmat megragadnak a közös piálásra. Persze feleséggel, családdal, gyerek(ek)kel megáldva eléggé szubtilis módszerekkel kell kidolgozni a fedőtevékenységet. Kézenfekvő, hogy az alkoholizálást a gyerekek érdekében folytatott közös akcióknak álcázzuk. Ebből a szempontból zseniális ötletnek tűnt, hogy a társaság tagjai, némi bővítéssel, együtt zaklassák gyermekeiket a "Mikulás" fantázianevű babonakomplexummal. Az együttes röfögés alatt a gyermekeket nagyszerűen leköti a piros ruhával, vattaszakállal álcázott egyik, illetve a gitárral dalokat előadó másik önfeláldozó apuka, míg a többiek az anyukák gyerekhordozástól megizmosodott háta mögé bújva boldogan fogyaszthatják a villányi vöröseket.

Ezért aztán egy szépséges szombat délután a társaság egy tagjának szolgálati lakása megtelt gyerekzsivajjal, rikoltozással, konyha felől áradó sütőtökillattal és természetesen a nyíló borospalackok szívet melengető pukkanásaival. A kezdő apukában pedig az alkoholista bridzsamatőrt legyőzte a kezdő apuka, és így utólag elmondhatja, hogy nem tud elképzelni meghatóbb látványt, mint tizenvalahány baráti gyermeket, amint együttes erővel romhalmazzá változtatják a lakást.







Mint látható, az ifjú hommelette határozottan megdöbbent.





Aztán végre a "Mikulás" is eltűnt az éjszakában. Dicséretére legyen mondva, csak egyszer esett ki a szerepéből, amikor arról panaszkodott, hogy azért nem jó Mikulásnak lenni, mert a bor "túlságosan vattaízű".