Késő délután, megállván munkahelyem hajóhídján, a reménytelenül szitáló ködben, hidegben és nyirokban egy pillanat alatt szakadt rám e nyomorult tél rideg kilátástalansága. Nosza, legyünk úrrá e
télvanéscsendéshóéshalál-hangulaton, idézzünk meg régi, napsütötte kirándulásokat! De még mielőtt a következő posztban megemlékezne az ifjú
hommelette csodálatos magassági rekordjáról, a kezdő apuka, folytatva
az elkezdett nagysikerű sorozatot, ezúttal e kirándulások elengedhetetlen kiegészítőit mutatja be. Milyen lábbeliben rójuk közös lakótársi életünk kanyargós, rögös útjait? Márkás, strapabíró bakancsokban természetesen. Egy kéz alatt vett
La Sportiva és egy leárazott
Kamik.
Ha a fogkeféink megérdemeltek egy metaforikus, metafizikus átköltést, akkor a bakancsaink sem maradhatnak vizuális allegória nélkül. (Remélem, érthető: vízállóak.)
És mivel már régóta nem lakótársi duettről van szó, hanem trióról, magától értetődően meg kell osztanom még egy képet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése