Apuka verset mond, No.4 + egy s más

Nohát, mégiscsak a magyar kultúra napja volna vagy mi, nemzeti himnuszunk megírásának évfordulója. A jeles nap alkalmából és a nagy csekei előd iránti tisztelgés jegyében nagy nehezen a kezdő apuka is befejezte lakótársi közöségünk indulóját. A versforma természetesen limerick, aminél pontosabban semmi sem fejezi ki az új évezred elejének korszellemét. A ritmika jócskán döcög, a rímek természetesen borzalmasak, bár nem sokban maradnak el a "lengettél/csepegtettél" vagy a "kebledben/fellegedben" párosoktól. A strófák alá még dallamot is sikerült fabrikálni, de a kedves olvasó óriási szerencséjére kontakthibás a családi szintetizátor MIDI-kimenete, ezért a megzenésített változattól most megkímélem a nagyérdeműt. Maradnak tehát a kissé kacska sorok, muzsika nélkül. Bónuszként kiderül belőlük - ha még nem derült volna ki - az ifjú hommelette keresztneve. Íme hát:

Volt egy hölgy, úgy hívták, Bella.
Karcsú volt, és nem debella.
Egyszerű a recept,
egyszer egy perecet
evett csak naponta Bella.

Megunta egyszer a Bella:
"Jöjjön most már a paella!
Rizsből csak kicsikét,
annál több pipikét,
s rá rengeteg mozzarella."

Asztalra csapott a Bella,
csörrent a kés és a vella.
"Nem kell a húsleves,
meg a bioköles,
sokkal inkább a Nutella!"

Figyelem én ezt a Bellát:
hogy falja a mortadellát.
Amennyit megevett,
annyiból megvehet
bárki egy full Citadellát.

Szoptatás alatt a Bella
anyjának megnőtt a melle.
És nem is keveset,
azóta kesereg:
"Rémes, hogy hogy himbál fel-le!"

Imádjuk mi ezt a Bellát.
Ő az, kit két lakótárs is ellát.
Hálózó erezet:
szülői szeretet
emel föléje umbrellát.

Bár szorosan nem tartozik sem a magyar kultúra napjához, sem a fenti rettenetes rémlírához, meg kell osztanom hatalmas örömömet: teljesen véletlenül ráakadtam annak megfejtésére, hogy hogyan lehet a Bloggerben iniciálékat létrehozni. Mivel az iniciálé az írásbeliség történetének legcsodálatosabb találmánya, a tipográfia igazi csodája, ezért mostantól a kezdő apuka nyakra-főre használni fogja. Így már tényleg úgy néz ki a blog, mint egy igazi könyv.

Ha a kultúrát végsősoron az emberi kapcsolatok sajátos hálójaként fogjuk fel, akkor a másik dolog viszont szorosan a magyar kultúra napjához tartozik: a Google fejlesztői végre összeeszkábálták ezt a Friend Connect nevű social networking cuccot. A jobb oldali hasábban, a kissé nagyvonalú "Baráti kör" rovatcím alatt lehet csatlakozni. Mindenféle izgalmas dolgot lehet csinálni a segítségével, például bejelentkezni, meg kijelentkezni, meg meghívni másokat, akik bejelentkezhetnek meg kijelentkezhetnek. Jó, mi?

Igaz, ami igaz, elismerem, túl sok értelme egyelőre nincs, de olyan jó lenne tudni, hogy nem vagyunk egyedül.

További apuka verset mond-ok emitt.