2009. január 21., szerda

A Legszentebb Tehén

Nos, tényleg nagy kakiban lehet e lángoktól ölelt kis ország, ha népszerűségére oly kényes pártunk és kormányunk még a magyar szociális rendszer Legszentebb Tehenének, a családi pótléknak is neki mer menni. Bár egy gyerek- és apablogon nem feltétlenül cél a nagy ellátórendszerek működésének és "reformjának" globális kritikája, azért ez a családipótlék-dolog izgalmas aspektusa a gyereknevelésnek. Mindenekelőtt azért, mert a maga abszurditásában mélyen árulkodik mind politikai elitünk felkészültségéről, mind a gyermekekhez és a gyermekvállaláshoz - és egyáltalán: a nagyobb ívű társadalmi folyamatokhoz - való viszonyáról.

Mielőtt ugyanis számolgatni kezdenénk, érdemes egy kicsit vizslatni a családi pótlékhoz való alanyi jog lehetséges megszüntetésének "megszellőztetését". A körülmények aránylag világosak: "a gazdasági világválság kedvezőtlen hatásai miatt" csúnyán bukni látszik a költségvetés, a miniszterelnök optimista becslései szerint olyan 200 milliárddal csúszik. Persze ez igazából megbecsülhetetlen, nem is érdemes azon töprengeni, hogy mi lesz akkor, ha ennek háromszorosával kell számolni (ami - annak fényében, hogy a kormány pont ilyen arányban becsülte alul a gazdasági visszaesést - nem is olyan elképzelhetelen). Ami tény: Gyurcsány három miniszterét, köztük a szociális és munkaügyit "jelentős átcsoportosításokra és átalakításokra" szólította fel. (Az oktatás és a kultúra gondolom azért nem került ide, mert ott nincs min töprengeni: egyszerűen visszanyírják, oszt jól van.) Az elvárás: 60 milliárddal csökkenteni a szociális támogatásokat. Szűcs Erikának nem kellett több, még aznap bejelentette, hogy elsősorban a családi pótlék átalakításával lehetséges forrásokat felszabadítani. Méghozzá úgy, hogy megszüntetnék az alanyi jogosultságot, és lényegében rászorultsági alapon járna.

A dolog nem új, az SZDSZ régóta nyomja a témát, nem is szeretnék nagyon belemerülni az elvi részletekbe (annyi bizonyos, hogy két markáns álláspont csap össze: egy szociológiai-funkcionális és egy etikai-értékelvű érv - az első szerint a családi pótlék elsősorban szegénységpolitikai kérdés, a második szerint az állam ezzel igyekszik elismerni a gyermekvállalás- és nevelés társadalmi hasznosságát, szociális helyzettől függetlenül). Amit viszont észre kell vennünk, hogy a családi pótlék rendszerének megváltoztatása állítólag a költségvetés idei hiányát hivatott csökkenteni. Igen ám, de másfél évtizeddel ezelőtt egy úriember, bizonyos Bokros Lajos pontosan ezzel próbálkozott: mármint azzal, hogy jövedelmi szinthez kösse a családi pótlékra való jogosultságot. Az elemi erejű felháborodás kevés lett volna ennek visszafordításához, ám az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot, amiben felfüggesztette a családtámogatási juttatások (a gyes, a gyed stb.) megvonását. A családi pótlék jövedelmhez kötéséről ugyan nem foglalt egyértelműen állást, de finoman szólva is kétségét fejezte ki "a szerzett jogok" megvonásával kapcsolatban. Az alkotmánybírósági érvelés fontos eleme volt az időkérdés: nagyon leegyszerűsítve az, hogy az állampolgároknak "időt kell hagyni" a felkészülésre.

Vajon 15 évvel később, amikor az Alkotmánybíróság egykori elnöke történetesen a köztársasági elnök, mennyi esélye van annak, hogy egy kisebbségi kormány képes hozzányúlni a családi pótlékhoz? Nyilvánvalóan semennyi, még ha a szegény, kicsi, szívünknek oly kevéssé kedves eszdéesz támogatja is ezt az öngyilkos manővert.

Ha számolni akarunk, a helyzet egyszerűnek tűnik - bár egyáltalán nem az. A családi pótlék 2009-es előirányzott összege kb. 370 milliárd forint. Ha 60 milliárdot jövedelemarányosan ki akarunk vonni a rendszerből (tehát a leggazdagabbaktól akarjuk elvonni), akkor látszólag elég lenne a legmódosabb 16%-tól elvonni a családi pótlékot (az egy háztartásban élők egy főre jutó nettó jövedelme alapján számolva). Azonban ez nem ilyen egyszerű: bár a családi pótlék alanyi jogon jár, jelenleg minden egyes 18 évesnél fiatalabb gyerek után, rengeteg változó nehezíti a számolást - és teszi teljesen áttekinthetetlenné a rendszert. A családi pótlék ugyan gyerek után jár, de nem a gyereknek, hanem valamelyik szülőnek vagy gondozónak. A családi pótlék "progresszív", tehát többgyerekes családok fejenként több pénzt kapnak. Emelt családi pótlék jár a fogyatékkal élő gyerekek után (azt hiszem, akkor is, ha elmúltak 18 évesek), illetve többgyerekes családokban, ha valamelyik gyerek 18 év feletti és felsőoktatási tanulmányokat folytat, akkor utána ugyan nem jár, de a többi gyerek után úgy jár, hogy őt is beleszámolják. Mindezekből következően lényegében lehetetlen pontos képet kapni a családi pótlék megoszlásának arányairól - azaz aránylag nehéz kiszámolni, hogy voltaképp kitől és mennyit kell elvonni.

A dolgot még tetézi, hogy ez a 370 milliárd nem arányosan oszlik el a különböző jövedelmű rétegek között. Ennek legfontosabb oka az, hogy a sok gyerek és a szegénység mélyen összefügg, tehát a létminimum alatt élő családokban jóval több gyerek van (számszerűen és arányosan is), mint a gazdagabbakban. A leggazdagabb 20%-ban statisztikailag szinte kimutathatatlan a három- vagy többgyerekes családok száma, ezzel szemben a 3-többgyerekes családok 75%-a (!) a létminimum alatt él; és 96%-uk (!) az átlagnál szegényebb. Ők persze jóval több pénzt kapnak, mint a kevésgyerekes "jómódúak", és ez nyilvánvalóan így is van rendjén. A rendszer viszonylagos igazságossága azonban inkább hátulütő az elvonás szempontjából. Ugyanis ha 60 milliárd forintot akarunk megspórolni, ami a 370 milliárd kb. 16%-át jelenti, akkor a jogosultsági jövedelemhatárt nem a felső 16%-nál kell meghúznunk, hanem jóval lejjebb. Hogy hol? Erről fogalma sincs senkinek, mivel senki sem tudja kiszámolni. Ami tény, hogy a családok minimum ötöde, de inkább negyede elveszítené a jogosultságát. Hogy ez aktuálisan mekkora egy főre jutó jövedelmet jelent, arra egyáltalán nem leltem aktuális adatot.

De persze az egész fenti számolás hibás, mert azt feltételezi, hogy az egész évről van szó, ami óriási tévedés. A törvénytervezetet ugyanis legkorábban tavasszal nyújthatják be, és még ha a Parlament el is fogadja, a köztársasági elnök még visszaküldi, elküldi az Alkotmánybíróságnak stb. - mondjuk, ha minden jól megy, október elsején, tehát az utolsó negyedévben életbe lép. Mint írtam, a családi pótlék 2009-re előirányzott összege kb. 370 milliárd forint. Ennek az utolsó negyedévre jutó része kb. 90 milliárd. Ha 60 milliárd az idei spórólási igény, akkor az utolsó negyedévben az időarányos összeg kétharmadát el kellene vonni. Na, ez már tényleg azt jelentené, hogy a létminimum felett élőknek - fűnyíró az utolsó három hónapra.

Ezt a baromságot senki sem gondolhatja komolyan. Nyilvánvalóan ilyesmi nem is fog megtörténni, a szocik biztosan nem merik bevállalni egyik verziót sem, a nép élve tépné őket szét. Tuti, hogy sem Gyurcsány, sem Szűcs Erika nem gondolja ezt komolyan. A családi pótlékon nem lehet megspórolni az idei költségvetési hiányt, ezt mindenki azonnal átlátja.

De hát akkor mivégre ez a nagy nekibuzdulás? Nos, a Magyar Narancsban tavaly nyáron megjelent cikk szerint az OECD és a Világbank szerint Magyarországon kiugróan magas a közvetlen családtámogatások aránya. A novemberben felvett 25 milliárd dolláros hitelről eddig annyi derült ki, hogy cserébe be kellett fagyasztani a 13. havi béreket és nyugdíjakat. A kezdő apuka nehezen tudja elképzelni, hogy ezek mellett a tárgyalásokon ne került volna szóba az a bizonyos "kiugróan magas" családtámogatás. Ezt persze érzékeny hallgatás fedte, de hát most már nem lehetett tovább halogatni a coming outot. A családi pótlék nyirbálása nem az idei költségvetési hiány csökkentésére szolgál.

Persze a családi pótlék jövedelemhez kötésének ötlete ezer sebből vérzik. Ha a jelenlegi rendszerbe építik bele, nagyon egyszerű lesz megoldani a problémát: a jól kereső apuka helyett az otthon ülő anyuka vagy a nyugdíjas nagymama igényli majd. Ha családi összjövedelemhez kötik, akkor az egyrészt iszonyú bürokratikus terheket ró az államapparátusra, másrészt teljesen igazságtalan - mert kijátszható - lesz. De mindezeken túl a legfontosabb és legdrámaibb, hogy radikálisan szétrombolja majd a társadalomban még minimálisan meglévő szolidaritást. Akitől elveszik, mégha valóban nincs is igazán szüksége rá, csak még jobban fogja gyűlölni azokat, akiktől nem vették el, és akikről egyébként is az a véleménye, hogy "csak a segélyért szülnek". Ez a szörnyű, démoni csapda ebben az egész családipótlékosdiban: igazából senkin sem segít, a leggazdagabbak észre sem veszik, hogy kapják, a legszegényebbeket nem emeli fel (viszont őket, és csakiscsak őket mégis motiválja a gyerekvállalásra, tehát újratermeli a szegénységet), a kettő között lebegő, egyre szűkülő réteg meg örül, hogy legalább a pelenkapénz megvan, de ha megszűnik, azt is megoldja majd valahogy... Közben meg mindenkiben ott bugyborékol ez a jellegzetes, szenvedélyes irigységgel elegy apátia, ez a különleges magyar sajátosság, amíg majd jönnek derék, feketébe-csíkosba öltözött legények, akik majd visszaállítják a társadalmi igazságosságot, a családi pótlék megint alanyi jogon fog járni, de csak a fehéreknek - láttunk már ilyet, nem is olyan rég, Weimari Köztársaságnak hívták, és nem lett jó vége. Szegény kis hommelette-em, biztos, ami biztos, holnap kiváltjuk az útleveledet!

A családi pótlék megoszlására vonatkozó adatokat Ferge Zsuzsa két cikkéből loptam: innen, meg innen. (Tudom, tudom, vérciki az Attac Magyarország honlapjára hivatkozni, de a cikk a környezetétől függetlenül igen tanulságos.)

9 megjegyzés:

  1. nos, igen, elég sok helyen egyetértek. abban, hogy szent tehén, maximálisan.
    optimális megoldásnak tűnhet az a közszájon forgó megoldás, miszerint legyen levonható az adóból, mint kedvezmény. így valóban azok kapnák, akik dolgoznak és fizetnek is adót (ha minimálbéres vállalkozók, akkor itt szívták meg)
    ez azonban azért nehézkes, mert vakon hogyan alkalmazzuk ezt a megoldást az egyedülálló szülőre, aki gyesen van.
    mindenesetre érdekelne egy országos brainstorming, és a kormánynak sem lenne ciki, ha kihasználná a demokrácia ezen jótéteményét (ld szólásszabadság és néphatalom és társaik)

    VálaszTörlés
  2. Az időzítés kalkulációja és az utalás az 1995-ös precedensre fontos, köszönöm, különösképpen az Alkotmánybíróság döntésére. A szerintem legveszélyesebb elemről ejtettél a legkevesebb szót, ti. a csíkos állampolgárok megjelenése. Immáron egy éve élünk újból itthon és a legszembetűnőbb ez a jelenség volt a mindennapok beszédfoszlányaiban; annyira partikuláris radikalizálódás zajlik, ami egyrészt szánalomra méltó, másrészt ijesztő. A családi pótlék ügye könnyen lehet ennek az egésznek a remek próbája. Jut eszembe ennek kapcsán, meg az utolsó mondatod (ti. útlevél kiváltása) ügyébena körkérdés: milyen túlélési stratégiákkal vértezzük fel egyedeinket a 20 év múlva esedékes közép-európai Magyraországra? Én orosztudást és erdei túlélő képességeket javaslok első körben.

    VálaszTörlés
  3. Azert annak orulok, hogy a 'szegeny kicsi szdsz' kifejezes epiteton ornans-sza valt...

    VálaszTörlés
  4. Tamas Gaspar Miklos2009. január 21. 16:47

    Az adolevonas valoban kezenfekvo es elterjedt modszer, igy van az usaban es kanadaban is, es a gyes-es problema sem igazan problema (vegulis eleg eltorolni a gyest, fizessen a munkaltato, ne az allam). Az igazi problema ezzel a megoldassal, hogy pont azok szivnak meg, akik a legjobban raszorulnak, mert munkajuk nincs, gyerekeik meg vannak.

    Erdekes modon Kanadaban van csaladi potlekhoz hasonlo dolog, de ezt akkor vezettek be, amikor eltoroltek az allami bolcsodeket (es a csaladi potlek az atlag bolcsode-dij egy tizede). Na, ehhez kepest Magyarorszag igazan a tejjel mezzel folyo Kanaan.

    VálaszTörlés
  5. Jó írás! Ide járok receptért és látókört szélesíteni. Szélesedik. Köszi!

    VálaszTörlés
  6. Az persze, hogy - az egyébként kötelező - iskolalátogatáshoz kössük, fel sem merült kisebbségi kormányunkban. Lehet, hogy a képzési támogatásra és munkanélküli segílyre kiadott pénzből össze is jönne a 60 milliárd...
    Kicsit globálisabban köllene hozzányúlni a dolgokhoz

    VálaszTörlés
  7. Én nem merek állást foglalni, mert nincs megoldásom. Ha lenne, akkor valószínűleg szociálpolitikus lennék (és megfordítva: ha szociálpolitikus lennék, biztosan lenne megoldásom).

    De mivel nem vagyok az, csak két - egymásnak egyébként tökéletesen ellentmondó, de nagyon érdekes - dolgot jegyeznék meg:

    1) annak ellenére, hogy a családi pótlékot valami "örök és megváltoztathatatlan" alanyi jognak tartanánk, ez nem volt mindig így. Nagyon sokáig klasszikus társadalombiztosítási alapon működött, tehát a dolgozók célzott befizetéseiből (a munkabér bizonyos százalékából) finanszírozták a csp-pénztár kifizetéseit. Bármily meglepően hangzik az alanyi jogú családi pótlék a rendszerváltás szülötte, csak 1990 óta létezik. (És alig öt évvel később már bele is bukott egy miniszter a visszavonásába.) Minderről egyébként nagyon világosan írnak emitt.

    2) A családi pótlék alanyi jogosultsága ellen érvelőknek viszont felhívnám a figyelmét erre az érdekes dokumentumra, ennek is a 16. és 67. paragrafusára. "A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.", illetve "A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges." Ami akár úgy is értelmezhető, hogy az állam nem teheti meg, hogy alanyi jogú, univerzális célzott támogatásokat szelektívvé tegyen, mert ezzel sérti a "létbiztonsághoz", "védelemhez és gondoskodáshoz" való általános és alkotmányos jogot.

    VálaszTörlés
  8. És még egy nagyon érdekes dolog, ami tökéletesen rávilágít arra az ideológiai és elvi káoszra, ami a velejéig ostoba politikai elit egyik legfontosabb jellemzője, és ami a legerősebb tényezője annak a gyászos helyzetnek, hogy kicsiny hazánk öles léptekkel halad a posztban már említett Weimar felé.

    Halálosan abszurd, hogy a magát szocialistának és baloldalinak nevező kormánypárt újra és újra nekifut egy korábban alanyi jogú szociális juttatás eltörlésének. (Persze, tudom, ez alapvetően liberális célkitűzés volt, de 1995-ben a szociknak egyedül is bőven többségük volt a Parlamentben, most meg nincsenek koalícióban a szadesszel.)

    És ugyanilyen abszurd, hogy egy magát konzervatívnak és jobboldalinak tituláló politikai erő (tehát amelynek per definitonem antiegalitáriusnak, antietatistának és az öngondoskodás elvét hirdetőnek kellene lennie) újra és újra síkra száll az állami újraelosztás magas szintje, az alanyi jogú családi pótlék és az általános szociális juttatások mellett.

    És persze itt vannak a vidám csíkos legények, akik "alulról vágnák" a családi pótlékot, tehát három gyerek után megszüntetnék (!) és azonos mértékű adókedvezménnyel helyettesítenék. Függetlenül attól, hogy ezt jogosnak érezzük-e vagy sem, mindannyian tudjuk, hogy mivel járna eme remek ötlet megvalósítása: 1) kezelhetetlen méretű elszegényedés; 2) éhséglázadások; 3) polgárháború.

    Innen nézve évi 370 milliárd nem is olyan sok pénz a viszonylagos társadalmi béke fenntartásáért - legalábbis addig, amíg egy szociálpolitikusnak nem lesz végre valami jó ötlete a megoldásra.

    VálaszTörlés