2010. május 31., hétfő

"Valami halk rettenet"

Tulajdonképpen szinte ma volt, hogy az ezen a linken található bejegyzés megszületett. Szomorú aktualitását Békés Pál halála adja.

Békés Pál A kétbalkezes varázslója szerény véleményem szerint a mai napig az egyik legjobb hazai gyerekkönyv, a megjelenése óta eltelt negyedszázad nem törte meg a lakótelepen szétszóródott királyi udvartartás történetének ragyogását. Bizonyos szempontból talán kényszerpályára is állította szerzőjét: elkönyveltetett "tehetséges felnőttírónak", aki azonban mégis a gyerekkönyv-mese műfajában alkot nagyot. Az elmúlt 25 évben mindig is nagyobb figyelem övezte Békés Pál gyerekkönyveit, mint felnőtteknek szóló munkáit. És lám, most is gyerekkönyvszerzőként emlékezem róla.

Furcsa, ahogy egy haláleset utólag új, már-már groteszk jelentésréteggel tölti meg az eseményeket, és hangsúlyt ad minden egyes mozzanatnak. A fenti linken olvasható, ahogy Békés Pállal jócskán előre, 2014 karácsonyára dedikáltattuk akkor megjelent gyerekkönyvét, a Lomtalanítás a Fehérlófia utcábant, arra számítva, hogy az ifjú hommelette körülbelül akkorra lesz elég érett e kitűnő műhöz. Ez, a pénteki esemény fényében annyit jelent, hogy mire omlettünk kezébe veszi a könyvet, annak szerzője immár négy és fél éve halott lesz.



Hadd linkeljek ide egy videót, ami a tavalyi könyvfesztiválon készült. Békés Pál megrázóan korai halála (54 éves volt) ezt is jelentősen értelmezi át. Bár - minden tiszteletem ellenére el kell ismerjem - Jánossy Lajos nem a legflottabb beszélgetőpartner, azért így utólag egészen különös felhangokat kap ez a társalgás. Ahogy az elején Békés fanyar félmosollyal beszél arról, hogy a Móra kiadónál elindult gyerekkönyv-életműsorozata, és az "életmű" kifejezésben "van valami halk rettenet" - így, utólag egészen hátborzongató. Főleg, ahogy szinte mellékesen hozzáteszi: "de ezt nem szeretném részletesebben kifejteni". A hírek "türelemmel viselt, hosszú betegségről" szólnak. Nem nehéz elképzelni, hogy mi volt az, amit a 2010. május 29.-én elhunyt író 2009 áprilisában nem szeretett volna bővebben ecsetelni.

Később a videóban Békés Pál arról beszél, hogy amikor első gyerekkönyvének kéziratát megmutatta Janikovszky Évának, ez utóbbi nagyon dicsérte a könyvet, csak annyit kért, hogy "a főhős ne haljon meg a végén". Pedig, sajnos, most már mindketten tudhatják, hogy a főhős a végén mindig meghal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése