Apuka verset mond

Páratlanul ökonomikus gyereknevelési elveinknek köszönhetően szegény kicsi hommelette-ünk csak nagyon ritkán kap dolgokat, amiknek ára háromszámjegyűnél több lenne. Sanyarú sorsú gyermekünk, turkálóban vadászott ruhákban jár, mások - jobbára ismeretlenek - levedlett játékaival játszik, és kizárólag illegálisan fájlcserélt zenéket hallgat. Most, hogy életének tizenegyedik hónapjába lépett, és látványosan nyiladozik az értelme, eljött az ideje a különböző képeskönyveknek. Persze a kezdő apuka nem lenne igazán és következetesen smucig, ha nem tartaná magát szigorú lakótársi elveihez: omlettkénk természetesen könyvet is használtat kap, még csak nem is antikváriumból, hanem egyenesen könyvtárból. Az alábbi nagyszerű halomhoz körzeti könyvtárunk raktárkészletének radikális felszámolása során jutottam hozzá, mindösszesen négyszázhúsz forintért.



Nájlonba csomagolt relikviák a magyar gyerekkönyvkiadás aranykorából, remek versekkel és a verseknél is nagyszerűbb illusztrációkkal. Tágítandó utódunk világirodalmi látókörét, természetesen Majakovszkijjal bombázom majd szellemét, az egyetlen költővel, akinek hajlandó vagyok elnézni, hogy gyerekverseiben olyasfajta szavakat használ, hogy "pajtások", meg "éberség". Aki még a lángfaló csodaló történetébe is képes adekvát módon belebiggyeszteni a Kommunista Kiáltvány szellemiségét, az feltétlen tiszteletet érdemel.

Na de nem az a fontos, hogy milyen olcsón faragunk omlettkénkből kiművelt emberfőt, hanem az, hogy a drága gyermek az utóbbi időben határozott érdeklődést mutat a mondókák, rigmusok és szavalatok iránt. Bár a kezdő apuka gyermeke születése (sőt: fogantatása) pillanatától fanatikusan és tántoríthatatlanul meg van arról győződve, hogy a tökéletes gyermekirodalom A tiszta ész kritikája vagy Apollinaire Dombokja, kénytelen súlyos kompromisszumokat kötni. Ugyanis éretlen gyermeke semmiféle érdeklődést nem tanúsít sem az a priori szintetikus ítéletek, sem pedig a klasszikus avantgárd e programadó alapműve iránt. Viszont szavalni mégis csak kell valamit, ezért aztán a kezdő apuka az utóbbi időben erőteljesen beleásta magát a hazai gyermekirodalomba. A talált kincseket pedig időről időre megosztja e blog olvasóival - természetesen szigorúan az után, hogy a darabokat tesztelte a célközönségen.

A célközönség pedig igen jól szórakozik, bár egy kukkot sem ért belőlük. De hát nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a kezdő apuka nagyszerűen mulat, különösen akkor, amikor olyan, lakótársi reggeleinket tökéletesen jellemző költeményekre bukkan, mint például Orbán Ottó elegáns szösszenete minden idők egyik legkönnyedebb gyerekkönyvéből, az Eszterlánc kötetből. Az már csak hab a tortán, hogy a kötet címszereplőjét van szerencsém személyesen is ismerni - áldott az, akinek és akihez ilyen verseket írtak.

Orbán Ottó
Családi titok

Hírnevünkön van egy folt:
anya régen gólya volt.

Reggel, amikor kelni kell,
szeméből a könny pereg,

s nem is szól, csak kelepel:
"Kelek már, kelek, kelek..."

Csak a fejét nem rejti a szárnya –
arra ott van a kispárna.