Léteznek pillanatai a szülőségnek vagy az apaságnak, amikor az ember egy szempillantás alatt kifordul magából, hogy jócskán átalakulva térjen vissza porhüvelyébe. Ezeket a pillanatokat neveznék a nagy misztikusok "sorsfordítónak" - sorsfordulásról persze nincs szó, de annyi bizonyos, hogy a hirtelen tapasztalat kitüntetett percei különös módon sűrítik magukba hetek-hónapok élményanyagát, mintegy megvilágító értelmet adva annak. A kezdő apuka számára ilyen volt például a szülés vagy az itt felsorolt pillanatok. És ilyen az is, amikor először látja 14 hónapos gyermekét egy nála fél fejjel magasabb rongybabával táncolni, hosszú perceken keresztül, átszellemülten.
Az élmény hatására azonnal el is döntöttem, hogy egy időre jegeljük az itt beígért magyar válogatás-gyereklemez szerkesztési munkálatait, viszont felgyorsítjuk az újabb Happy Children összeállítását. Az első album letöltési adataiból nyilvánvalóvá vált, hogy a bootleg igen sikeres (főleg az után, hogy lelkes rajongók jóvoltából feltűnt a turulmême-en is), úgyhogy rövid időn belül igyekszünk összeállítani a második, kifejezetten gyerektáncra orientált lemezt.
Persze a kezdő apukát annyira nem formálta át gyermekének megható tánca, hogy ne törjön ki belőle a reklámügynökségi állat, és ne használja fel a megejtő felvételeket egy Happy Children-reklámszpotban. És hogy egy kicsit megmozgassam e blog népes olvasótáborát, rögvest kettőt készítettem. Kedves erre járók, gyereklemez-kedvelők, letöltögetők, szerzői és szomszédos jogokat lábbal tiprók - lakótársi közösségünk nagyvonalúan úgy döntött, hogy lehet szavazni. A kezetekbe adjuk a második Happy Children sorsát: ha az első szpotra szavaztok, akkor könnyed-romantikus, franciás irányba toljátok el a készülő válogatás hangulatát; ha a másodikra, akkor a rockandrollosabb angolszász vonal dominál majd. Hozzáteszem, sok mozgástér nincs, a két változat nem válik el élesen egymástól, hiszen az első szpot aláfestő zenéje voltaképp egy briliáns country-átértelmezés, a második szövege pedig úgy kezdődik, hogy "back in France in the Sixties" - tehát vissza pont oda, ahol és amikor az első született.
No mindegy, azért szavazzatok: "Poupée de cire" vagy "Ye-Ye Girl". És közben természetesen ne feledjétek el megcsodálni az ifjú hommelette elképesztő társastánc-produkcióját.
Az első zenét jobban bírom, de a második jobban illik hozzá.
VálaszTörlés:)
egy szavazat a másodikra
VálaszTörlésmásodik!
VálaszTörlésYe-ye girl. Sorry, Lakótárs.
VálaszTörlésAbszolut ketteske!
VálaszTörlésEn az elsore szavazok, Bella mozgaskulturaja abszolute hatvanas evek Parizsa (ld. Anna Karina a Vivre sa Vie-ben)
VálaszTörlésEnnél szebb bókot még senki sem mondott a lányunknak (még akkor is, ha voltaképp egy utcalánnyal hasonlítod össze). A szavazás folytatódik.
VálaszTörlésEz nagyon kéééész!Bár ezen a táncos koraébredésen egy pillanatig nem csodálkozom.
VálaszTörlésÉs természetesen 1-es.
ne hülyéskedjünk, kérem, hát mennyivel vagányabb a második? mennyivel több izgalmas és új lehetőséget rejt - már ami a rátáncolást illeti!! és ha nemsokára megtanul popót rázni, csápolni? Ye-ye girl-lel lesz több sikerélménye, a nyakamat rá. ne nehezítsétek meg csemetétek dolgát! hátha előbújik belőle egy isadora duncan, egy bozsik yvette... vagy kiélezett versenyhelyzetben egy mia wallace, esetleg majdani nyaraláskor egy piszkos táncos baby :)
VálaszTörlésAbsolutely Ye-ye girl.:) Jaj, de jó volt látni, felidézte enyémbüdöskölök első próbálkozásait. A könyvespolcba kapaszkodva rogyadozó lábakat, de a mellé teljes biztonsággal riszált pelenkától duzzadt popót.
VálaszTörlésKicsi Hommelette ritmusérzéke pedig igencsak mai, ezért is ment a másodikra a voks. Lassan kezdhetitek a társastáncok gyakorlását, a forgásokkal az élen.