2011. június 10., péntek

A kezdő apuka nehéz élete

Régi mániám, hogy egy kezdő apukának alapvetően polihisztornak kell lennie, és magas szinten kell ismernie a biológiai rendszertan, a skolasztikus filozófia, az atomfizika, az autószerelés, a gasztronómia, az etológia, a versenysportok egyetemes története, a lakberendezés, a játékelmélet és még ki tudja, mi minden rejtelmeit. (A kezdő anyukáktól mindezt nem várja el a társadalom: részükről elég, ha csak szeretik gyermeküket.) Most ezt nem fejtem ki bővebben, csak egy apró életképpel villantom fel, hogy óvatlan pillanatokban a felkészületlen szülők hogyan tévedhetnek el például a nyelvészet útvesztőiben.

Kávéhiánnyal sújtott, kómás reggel a villamoson. Az ifjú hommelette az ajtóban álldogáll:

- Mindjárt kinyitódik.

És a kezdő, kómás apuka rögtön súlyos neveléselméleti problémával szembesül, úgyhogy a tátongó csapdát érzékelve kénytelen felpörgetni az elméjét. Szélsőségesen laikus nyelvművelőként (azaz olyasvalakiként, aki anyanyelvét nem pusztán hétköznapi kommunikációra használja, hanem megélhetési forrásként "műveli", tehát e művelésért pénzt kap, viszont e "nyelvművelést" sohasem tanulta professzionális szinten) mit válaszoljon? Mivel határozottan idegenkedik a normatív nyelvészet ellentmondást nem tűrő kijelentéseitől, nemigen mondhat olyat, hogy "ez így nem jó". Marad tehát kiútnak a késői Wittgenstein:

- Valóban, de azt nem használjuk, hogy kinyitódik, hanem azt, hogy kinyílik.

Persze erre a gyermekből azonnal előtör a balázsgézai furor:

- Az, hogy "kinyitódik", az nem jó?

Látom már, hogy ebből nehezen fogom kiverekedni magam, de azért igyekszem hősiesen helytállni:

- Nem arról van szó, hogy nem jó. Akár így is mondhatnánk, megérti mindenki, de van benne valami nagyon zavaró.

- De hát a nagymama is így mondja!

Na, itt már végképp rettenetesen ingoványos talajra kerültem. Hogyan magyarázzam meg neki, hogy nagyon szeretjük a nagymamát, de azt például nem szeretjük annyira, hogy suk-süköl?

- Igen, a nagymama így mondja, de mi igyekszünk nem így mondani, mert a legtöbb embert ez nagyon zavarja.

Figyelitek, ahogy korlátozottan zseniális módon igyekszem felvillantani neki a nyelvhasználat társadalmi beágyazottságát?

- Téged zavar?

- Igen, engem nagyon zavar.

- És az, ha jól beszélek, az nem zavar?

Puff, a csapda nyitva áll, jómagam pedig, a reggeli kómának köszönhetően szépen bele is sétálok:

- Nem, az nem zavar, sőt! Örülök neki.

Látható a csapda: az ifjú hommelette egy pillanat alatt visszatér a nyelv sajnálatos módon belénevelt etikai dimenziójához, és az "elfogadott" nyelvhasználatot rögvest "helyes" vagy "jó" használatnak minősíti. Én ezt nem veszem észre, és rögtön átveszem a szemléletét. A figyelmetlenségért azonnali a büntetés - leányom rögvest lecsapja a magas labdát:

- Nem szeretek jól beszélni.

Már késő. Most már nem lehet visszarángatni a nyelvi etika útjáról, most már nem lehet neki elmagyarázni, hogy nem a "jól" beszélésről van szó. Úgyhogy marad az időnyerési célú kérdezés:

- Nem-e? És miért nem?

- Mert nem vicces.

Végső soron mégiscsak én nyertem. Az ifjú hommelette - bár egész életében ezt csinálja, szülei legnagyobb bánatára - voltaképp először fogalmazta meg nyilvánosan, hogy a szabálykövetés unalmas, a szabályok tudatos áthágása pedig rém szórakoztató. És itt a lényeg a tudatosságon van: mint kiderült, a gyerek pontosan tudja, mi a "helyes" használat, csak éppen azt nem tartja viccesnek. A szabálytól való eltérés humorforrásként felfogása - legalábbis a nyelvben-beszédben - tényleg fontos és előremutató dolog, én voltaképp a kreativitás korai megnyilvánulásának tartom (éppúgy mint mondjuk a szójátékot vagy a szlenget), ezért meg simán beáldozok egy-két "helytelenül" formált visszaható igét. Ki ne tenné?

4 megjegyzés:

  1. En igazan azt gondoltam, hogy nalam liberalisabb szulo nemcsakhogy nincs, de nem is lehet, de kemenyen ravagom az 'ezt nem igy mondjuk'-ot napi sokszor. Persze talan mas (rosszabb) a helyzet, tekintve, hogy gyakorlatilag csak engem hallanak magyarul beszelni.

    VálaszTörlés
  2. Azzal egyebkent mi a baj, hogy 'kinyitodik'? 'Becsukodik' sem jo?

    VálaszTörlés
  3. Ismétlem, nem arról van szó, hogy "nem jó" vagy hogy "baj van vele". Nem nyelvtani, hanem stilisztikai a probléma.

    Nem vagyok valami nagy nyelvész, de valami olyasmiről lehet szó, hogy felesleges passzívumot képezni a "nyit" igéből (nyit - nyit/ódik), amikor létezik egy azonos tövű, de eleve "mediális" ige, a "nyílik". Mivel van egyszerűbb megoldás, ezért zavaró és mesterkélt hatású - legalábbis az én fülemnek - a bonyolultabb.

    A "csukódik"-nak nincs ilyen párja, tehát az természetesebben hat, viszont ha már itt tartunk, akkor szerintem szabatosabb a "zárul, bezárul", amint az a metróban is hallható.

    Persze ez színtiszta improvizáció, valójában fogalmam sincs., csak a mindennapi használat ad támpontot.

    VálaszTörlés
  4. az jutott eszembe, hogy: csuklik. ...

    VálaszTörlés