3) Lehetőleg idénykaját, és lehetőleg házikosztot. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy majdnem-Skorpió, de aztán mégis Nyilas gyermekünk pont a csodás magyar nyár elején ért hozzátáplálós korba, amikor a piacokat elárasztja "Európa éléskamrájának" (khm...) minden adománya. Ez most nem az a hely, ahol a kezdő apuka azon siránkozik, hogy micsoda megalázó végtermékek előállítására képes a hazai mezőgazdaság és állattenyésztés, megteszik ezt helyette avatottabbak. A magam részéről már lemondtam a gasztronómiai világmegváltásról, és már annak is örülök, ha mondjuk egyszerre, egy piacon sikerül beszerezni friss rebarbarát és normális zellerszárat - a többször megénekelt édesköményről nem is beszélve.
De egy november végefelé született gyermek estében majdhogynem biztató a helyzet: június elején lép hozzátáplálós korba, tehát az első három-négy hónap gyümölcs- és zöldségtobzódással telik. A nagy hozzátáplálás-táblázattal összhangban a korai őszibarack, az ilyentájt ereje teljében lévő meggy és néhány somolygó almafaj pompás, idény-kompatibilis indítás, a gyümölcsökkel párhuzamosan még elkapjuk az újkrumpli-szezon végét, némi cékla mindig felüti a fejét egy-egy rakoncátlan árusnál, aztán a nyolcadik hónaptól bőséggel zubog a nyári őrület. Idétlen cukkinik, borzas brokkolik, harsányan roppanó karalábék, az első körték, az utolsó snidlingek... És közben nem árt résen lenni, nagyobb mennyiségű spárgát, spenótot, sárgabarackot, cseresznyét, sárgadinnyát, zöldborsót betárazni a mélyhűtőbe, hogy ha eljön az ideje, a kisded boldogan lakmározhasson belőlük. No meg persze türelmetlenül várni a sütőtök- és gesztenyeszezont, hogy valami igazán édes, gyerekbarát dolog is az etetőszékre legyen majd köpve.
A kezdő apuka igazán nem akar házikoszt-sznobériába esni, belátja, hogy nincs mindig idő, kedv és lelkesedés ostoba püréket varázsolni reggelente. Ezért elismeri az előregyártott bébiételek létjogosultságát, feltéve, hogy azok nem kerülnek saját gyermeke szájába. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy családi és baráti forrásokból ipari mennyiségű babakonzervet halmoztunk fel a spájz (bocsánat: éléskamra) polcain. Szúrópróba-szerűen bevizsgáltam párat (közös jellemzőjük, hogy állítólag "hathónapos kortól adhatók"). Itt van például a Hipp "spenót burgonyával" fantázianevű "bio"-terméke, ami csak 3% tejszínt és ismeretlen mennyiségű tejport tartalmaz (általános gyermek-dietetikai alapelv, hogy egy éves kor előtt nem szabad tejet vagy - néhány kivételtől eltekintve - tejterméket adni a kis éhezőnek). Csak nézem ezt a spenótot burgonyával, és azon tűnődöm, hogy mi a fenének kellett ebbe tejport rakni? De örömmel tölt el, hogy valami nagyszerű marketinges (ha éppen nem egy egész team!) kitalálta, hogy egy általam teljesen ismeretlen ember, maga Claus Hipp azt mondja a csomagoláson: "Ezért magam kezeskedem." Aztán itt van az Univer nagyszerű "paradicsomos burgonyája". Miközben a csomágoláson feltüntetett jótanácsok között az első helyen szerepel, hogy "az ételt ne sózza, ne cukrozza!", az összetevők között ott a cukor, meg a homályos definíció: ementáli típusú sajt. Valószínűleg az Univer is érezhette, hogy ez gáz, mert az újgenerációs pariburiból, jelentős termékfejesztési hadművelet során immár kikerült a cukor és a sajt, amint azt lelkesen hirdeti is a címke. Még a legkulturáltabb a Holle sütőtök-rizse, ebből viszont mindössze 410 forintba kerül egy etetésnyi adag.
Egyszóval nagyobb bizalmam van népligeti aluljáróban este kilenckor szembemasírozóró, ittas Fradi B-középben, mint a bébiétel-gyártókban. De elég is az alapelvekből, ez a három éppen megfelel az ifjú hommelette értő terelgetésére a gasztronómia fantasztikus birodalmában, bár még egy fél alapelvet azért hozzá lehet tenni: minél természetesebben. Ez nem valami bionáci törvény, miszerint csak biokaját ehet a gyermek, sokkal inkább arra vonatkozik, hogy igyekszünk minimalizálni a fűszerezést és ízesítést. Cukor, só, bors és egyéb - egyébként csodás - vidámságok egyelőre szóba sem jöhetnek, inkább próbálunk az ételek természetes aromáira hagyatkozni. A kezdő apuka számára ez elég sokkoló élmény, a sótlan főtt-darált csirkemell például brutális, de ha figyelembe vesszük, hogy a kisdednek fogalma sincs, hogy a Csalogány 26-ban hogyan készítik a jércemellet,akkor annyira nem hiányzik neki az a só. Csak biztos kézzel kell nyúlni a piacon a terményekhez, és kiderül, hogy egy jól kiválasztott duci újkrumpli vagy egy pöffeszkedő cékla önmagában is nagyon finom.
Mint arról korábban már beszámoltam, lakótársi közösségünk az ifjú hommelette féléves születésnapján egy szép mosolygós almával indította a nagy hozzátáplálás-projektet. Aztán körülbelül 3-5 naponta vezettünk be újabb dolgokat, először barackot kevertünk az almához, íme a végeredmény:
Aztán jöhetett a meggy, és immár a banán is fontos alkotóelem. Ez az egyetlen pont, ahol engedményeket tettünk a biomániának, ugyanis a kezdő apuka fixa ideája - noha semmiféle bizonyítéka nincs rá, és valószínűleg nem is igaz -, hogy a banán tömve van vegyszerrel, lényegében egy, a héja által összetartott periódusos rendszer, az elemek összes lehetséges káros kombinációjával. Ezért, mint az az alábbi képen is látható, drága lakótársam igazi fairtrade banánt vásárolt, kilóját héccázér'. Vegyszer valószínűleg ebben is van, de legalább tettünk valamit a globális kizsákmányolás ellen.
Egy nagy banán, két kis barack és némi cukormentes kukoricapehely: ilyesmiből áll össze egy tipikus reggeli-uzsonna kombó.
Aztán szép lassan, kb. két hét után eljött az ideje a zöldségeknek is. Mi sárgarépával indítottunk, rögvest elkövetve a lehető legnagyobb hibát: első alkalommal gondosan egy teljes adagot, tehát olyan 150 millilitert tömtünk szerencsétlen gyermekünkbe, aki - az áldott, szüleit tisztelő leány! - aránylag kevéssé tiltakozott, viszont pokoli éjszakát produkált mindhármunknak. Csúnyán megfeledkeztünk a nulladik alapelvről: új kajából mindig csak 1-2 kanállal. A súlyos emésztési anomáliákkal megterhelt éjszaka aztán ráébresztett minket óriási baklövésünkre, egy órákig bömbölő gyermek mellett bőségesen volt időnk elgondolkodni a nulladik alapelv általános érvényességén.
Nagyjából mostanra, tehát másfél hónap alatt jutottunk el odáig, hogy egy új ételfajta nem terheli meg az ifjú hommelette emésztését. Persze időközben kitanultunk néhány trükköt: újfajta kaját például sosem kap magában, kizárólag valami megszokotthoz hozzákeverve. Íme egy klasszikus példa, a nagyszerű cukkini-répa-krumpli trió:
Ezt kell megpárolni (de nem szétfőzni, az Istenért!) némi víz segítségével, majd jöhet a lakótársi konyhakultúra új sztárja, a forgókéses turmixgép:
A folyamat végeredménye egy ilyen hívogató színű izé lesz, amit egy kis extra szűz olívaolaj javít fel...
...és máris kész az ínycsiklandó ebéd, amit méltó módon egy ilyen fake Hello Kittys tányérból szolgálunk fel, színben hozzá passzoló kanállal.
Egy hónap után pedig elérkezett a valódi gasztronómiai pillanat: a kissé monotonná váló zöldség-gyümölcs menü kiegészült egy szépségesen hamvas csirkemellel. Ezen a ponton már elkezdődhet a varázslás, már majdnem igazi főzésről van szó.
Mint láthatjuk, a körbe belép az első fűszerszerű képződmény, a petrezselyem is. A gondos megfigyelő azt is észreveheti, hogy mekkora gusztustalan gasztrosznobok a kis hommelette szülei: a rizottókészítéshez félretett Carnaroliból kanyarítanak ki pár szemet az utód számára.
Kevés vízen...
...szép hófehérre pároljuk az átlagon felüli gondossággal lehártyázott, hájtalanított, felkockázott csirkemellet,
majd némi petrezselyem szórakoztató társaságában jöhet a pürésítés.
Ebből sosem adunk sokat. Egy közepes csirkemell nagyjából egyheti ebédigényt elégít ki, így lakótársi közösségünk a következő cselhez folyamodik:
egy darab folpackra ízléses csirkehalmocskákat púpoz, majd négyzeteket vág a fóliából. Aki készített már házi raviolit (hamarosan erről is lesz egy jó kis poszt!), az nagyjából gyakorlottan láthat neki a dolognak.
Így nagyszerűen el lehet pakolni a mélyhűtőbe.
Az eljárás óriási előnye, hogy legközelebb elővéve elég egy fagyott darabot belehajítani a forró zöldségpürébe, így a csirkemell is felenged és a pép is ideális evőhőmérsékletre hűl pillanatok alatt. (A "pillanatok alatt" kifejezés jelentőségét csak az tudja felmérni, aki próbált már türelemre inteni egy etetőszékbe szíjazott, kanállal dorbézoló, éhes és ajzott kisdedet.)
Visszatérve a recepthez, az együtt párolt rizs (Carnaroli, ugye!) és sárgarépa szintén a turmixgépbe kerül.
És a csirkepürével kiegászítve az alábbi nagyszerű összegzés születik belőle:
Nagyjából ilyen egy bébi-főétel alapstruktúrája: a) komponens, ami az állagot adja (jelenleg rizs, krumpli, és sütőtök, ha lenne); b) komponens, ami az ízhatásért felel (ez főleg finom, édes sárgarépa vagy cékla, ez utóbbi nagyon szórakoztató színűvé varázsol kaját-kakit egyaránt); c) komponens, ami fehérje- és tápanyagbomba (ami egyelőre baromfi); d) komponens, ami valami zöldfűszer, a komplex ízhatás végett (jelenleg elsősorban petrezselyem, de már nincs messze a csodás bazsalikom-kakukkfű-éra); és végül, de nem utolsósorban az e) komponens, amit nem lehet kihagyni semmiből, ami jó (a csodás olívaolaj).
Nos, e drámaian hosszú poszt végén a kezdő apuka és aránytévesztett blogger rájön, hogy még sehol sem tart a hozzátáplálás elméleti és gyakorlati alapismereteinek megosztásában. Eddig csak az alapelvekről és a főzőcskézésről esett szó. Úgyhogy bizonyosan lesz még egy harmadik rész, amiben magát az etetés folyamatát, egészen pontosan tekhnéjét (τέχνη) járjuk körül, illetve szót ejtünk olyan nem mellékes dolgokról, mint az, hogy mit lehet kezdeni a kisded által szétdobált, csillárra kent, meg nem evett maradékokkal, illetve az, hogy hogyan járul hozzá a csecsemőtáplálás a kezdő apuka felnőttkonyhai látókörének tágításához.
A második rész végszavaként jöjjön az érzelmek szégyentelen kiáradása. Ma reggel, miután a kezdő apuka összetákolta az ifjú hommelette reggelijét, átapasszolva anyukának az etetés izzadságos tevékenységét, útnak indult munkahelyére. Még az ajtóból hallotta, amint a drága lakótárs imígyen szól az etetőszékben türelmetlenül randalírozó kisdedhez: "Nézzük, apád mit rakott a mai pürébe! Hát van benne barack (ezt ilyesfajta hangsúllyal kell elképzelni: ba-raaaack), banán, kukoricapehely, és egy nagy adag SZE-RE-TET!" Bármennyire nagymamásan gemütlich volt ez a mondat, a kezdő apukának nagyot dobbant a szíve. Hát ilyen a mézédes lakótársi giccs, apuka meghatott örömmel masírozott a megálló felé, és oly nagy, buddhai béke költözött a lelkébe, hogy szentül megfogadta, ezen a szeretettől aranyló reggelen egyetlen pofátlanul járdán parkoló autó tükrét sem töri le. Kedves kezdő apukák, hát nem megéri otthon főzőcskézni?
A nagy hozzátáplálás-poszt, 1. rész
A nagy hozzátáplálás-poszt, 3. rész
Nagy adag szeret nelkul nem is lehet :)!
VálaszTörlésIlyenkor halas az ember a szines fenykep felfedezeseert, ez a poszt fekete feher kepekkel sokkal kevesbe utne.
VálaszTörlésAmi atvezet az igazi kerdesemhez. Mi az oka annak, hogy mindenki 3-4 dolgot kever a bebietelbe. Ertem en, hogy mindenki csinalja, de szeretnem megerteni miert. Az en Van der Ruhe-n es Rothko-n edzodott minimalizmusom mindig lazadt meg az alapotlet ellen is: miert adjon az ember banan-cukkini-sutotok kombot a gyermekenek amikor ez egy sulyos atomrobbantas hatasaval jarhat a egyermek izlelobimboira nezve. Miert nem lehet ezt a harom dolgot harom kulon alkalommal adni?
Namost ertem en, hogy a egy szarvasgombas kacsamajpastetomban nem harom-negy, hanem tizenharom tizennegy iz keverodik, de ennek elvezesere a koragyermekkori monochrom trening talan jobban keszit fel, mint a korlatlan mischung, nem?
Nem tudom, hogy mások miért csinálják, mi a következő miatt: a psoztban is írtam, hogy a bébikajának több komponense van. Az egyik (általában krumpli-rizs) az állagát adja meg "laktat", a másik (egyelőre cékla, répa és hasonló édesebb zöldségek) az ízhatásért felel, az olívaolaj kicsit oldja a pép sűrű ragadósságát és nagyon egészséges, a petrezselyem tovább ízesíti, a csirkében vas van meg fehérjék stb.
VálaszTörlésA gyümölcsöket azért keverjük, hogy szokjon a különböző ízkombinációkhoz (önmagában a meggy például tényleg elviselhetetlenül savanyú).
A monokróm tréninggel nem értek egyet. Remek példádnál maradva Rothkót sem érti meg/szereti jobban az az ember, aki gyerekkorában az egyik nap csak lilát nézett, a másik nap meg narancssárgát.
Ja, és elviselhetetlen ízű dolgokat nem adunk a gyereknek. Nyilvánvalóan mindent megkóstolunk az etetés előtt, és a gyerek csakis lakótársilag approved kajákat eszik. Tehát olyasmiket, amik nekünk is ízlenek, noha nincsenek sózva-cukrozva-fűszerezve.
VálaszTörlés